Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, * te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat * és menj át a folyókon.
Födöztessék föl meztelenséged * és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!
Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje!
Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem * hívnak többé téged országok úrnőjének!
Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet * és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!
És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy * hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről.
És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én * vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!
És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.
Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok * és nincs senki több.
Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod!
No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak * sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet.
Tanácsaid sokaságában megfáradtál; * no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.
Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető * parázs!
Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; * senki nem segít néked!