• 2 Sám. 5
Eljövének pedig * Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk,
Mert ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted * az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett.
Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot * Izráel felett.
Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék.
Hebronban uralkodék a * Júda nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda nemzetségein.
Felméne pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a * Jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ők azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elűznek téged! melylyel azt jelenték: Nem jő ide be Dávid.
Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid * városa.
Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, a ki vágja * a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, a kiket + gyűlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
És lakozék Dávid abban a * várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé.
Dávid pedig * folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele.
Követeket külde pedig * Hirám, Tírusnak királya Dávidhoz, és czédrusfákat is, ácsmestereket és kőmíveseket, és építének házat Dávidnak.
És belátta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt az Izráel felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izráelért.
Vőn pedig még magának * Dávid ágyasokat, és + feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból oda ment; és lőnek még Dávidnak fiai és leányai.
És ezek a nevei azoknak, a kik Jeruzsálemben születtek: * Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,
Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,
Elisáma, Eljada és Elifélet.
Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték * Dávidot az Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe.
A Filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Réfaim völgyében.
Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é * őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat.
Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.
És ott hagyák az ő bálványaikat, melyeket felszedének * Dávid és az ő szolgái.
Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.
Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket.
És mikor a szederfák tetején indulásnak * zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta * a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg + Gézerbe mennél.