Sok igen fontos okok hordattak elő a jobbágytelkek határtalan számú megvásárlása mellett, de vagynak figyelmet érdemlő tekéntetek, melyek ezen szabadság megszorítását javallják; ezek között bizonyosan legfontosabb az, hogy ekképpen a jobbágytelkek kevesebb kezekre kerülnének. Azon állításra, hogy éppen a kevesebb kezeknél lévő jobbágytelkek által a földesúrnak haszna is szaporodik, könnyű volna megfelelni; mert vagynak a mezei gazdálkodásnál oly időpontok, melyekben az egyszerre előállított számosabb kézi munkás felette hasznos, sőt gyakran szükséges, mert tetemes kár gátoltatik általok, pedig azt csak tagadni senki nem fogja, hogy húsz fél telekből több munkás állhat ki egyszerre, mint azon egy gazdától, ki a húsz egész teleket maga bírná. Minekutána azonban a szabad adást-vevést most ingyen adták által a földbirtokosok jobbágyaiknak, ezen áldozat mellett az ilyen apróbb hasznot számba venni nem volna méltó, de magasabb tekéntetek azok, melyek a szóló véleményét elhatározták: a szegény jobbágynak boldogsága és a státusnak közjava, mert nem az a boldog ország, hol legtöbb gazdag ember, hanem az, hol legkevesebb szegény ember vagyon, amint ezt Angliának e részben szomorú példája bizonyítja. Polgári belső elrendelkezésünk csak 70 ezer nemes háznépnek kezébe adta az egész földbirtokot, s a 7 millió lakosnak 63fekvő tulajdona nincs; de ezen rendelkezésnek nem egészen igazságos voltát enyhíti néműleg az, hogy 200 000 jobbágytelek legalább 400 000 háznépnek biztos lakást és élelmet nyújt, melytől azt megfosztani vagy az úri adózást felemelni nem szabad. Arra kell tehát törekednünk, hogy ezen jótétemény kevés kezekbe ne kerüljön; pedig a határtalan számú vásárlások bizonyosan sok háznépet kirekesztenének a jobbágytelkek birtokából, kik eddig ott találták táplálások forrását. Azt hozzák némelyek elő, hogy az ilyen háznépek napszámos kézi munkából, mesterségekből, gyárokból élhetnének; de a napszámos kézi munkákra nézve meg kell azt jegyezni, hogy annyi munkás bizonyosan nem szükséges akármely határnak megműveléséhez, amennyit az fél telkekre felosztva eltáplálhat; így például nálunk 20 telkes határon 40 háznép él, a 20 teleknek 400 holdat tévő szántóföldjeit pedig bizonyosan kevesebb munkás művelné. Ami továbbá a kézműveket és gyárokat illeti: ezekre földmívelőnek egyszerre által[t]érni nem olyan könnyű. Szabad légyen e részben Anglia belső helyheztetésének árnyékoldalára hivatkozni. Ott az 1790. esztendőtől fogva többel mint 200 000 kevesedett a földbirtokosok száma, s így a földbirtok kevesebb kezekbe került. Azt lehetne talán vélni, hogy ezen kétszázezer a virágzó kereskedésben, a naponként nevelkedő és szaporodó gyároknál biztosabb élelmet találva hagyta el a földbirtokot; de ellenkezőt bizonyít azon környülállás, hogy ugyanazon 1790-től fogva a szegények taxája hetvenhét millió ezüst forintra, és így kétannyira szaporodott, mint amire Magyarországnak minden tisztán béfolyó státusjövedelmét számítják. Ha tehát ez Angliában így történt, mi következnék nálunk, hol a kézművek és gyárok sínlődnek? Kereskedésünknek szabad függetlensége pedig csak törvénykönyvünkben vagyon meg, de valósággal nem létez. Felhozatott az is, hogy olyan megyékben, hol a szabad adásvevés már régen divatoz, a jobbágytelkek azért kevesebb kezekre nem kerültek; de ebből a jövendőre biztos következést vonni nem lehet, mert naponként szaporodván országunk népessége, rövid üdő alatt sok tekintetek megváltoznak. Hozzájárul még az is, hogy eddig a szabad adás csak kevés helyen lévén szokásban, az, aki ott jobbágytelket nem vehetett, könnyen kapott máshol, és pedig a földesúrnak kegyelméből ingyen, ami ezentúl végképpen meg fog szűnni. Könnyű volna ugyan ezen segíteni, ha Owen tanácsa szerént Angliának újabb példájára az ország míveletlenebb részeibe szegények szállítványai telepíttetnének meg; de tartani lehet, hogy az ottani földesurak hasznos pusztáikat megszállíttatni nem igen örömest fogják, márpedig nem a népes Trencsén vármegyében kell tartani a jobbágytelkeknek kevés kézre kerülésétől, hanem az Alföldnek áldott tér mezején, hol a föld termékeny, az állomány nagy, és 64így sok tiszta hasznot ígér. Végre megvallja, szeretné a törzsökös népet hazánkban fenntartani; szeretné a magyart terjeszteni inkább, mint megszorítani; tart pedig attól, hogy határtalan vásárlás által a legboldogabb vidékeken sok jobbágytelek egynehány gazdag rácnak vagy cincárnak kerül kezére, ez pedig a nemzetiségnek mely igen ártalmas, a karok ítélésére bízza.