LEVÉL VÖRÖSMARTY MIHÁLYHOZ
Kehida, 1827. október 16.
Kehidán, 8-ber 16-án 1827.
Aligha az Epistolae obscurorum virorum sokat nem forog kezedben; mert egy idő óta leveleid szinte oly zavartak, oly homályosak, mint azoké. Az Eger alá csoportozott törökök Allah kiáltása, a hasadozó várfalak ropogása s a tábori vas zaj annyira elfoglalák elmédet, hogy némely leveleidben nem sokkal jobb az öszvefüggés, mint a kadarkalével jóllakott göcseji parasztnak okoskodásában; vagy hogy én fenn repdeső gondolatidat kövérségemből eredett lelki lomhaságom miatt elérni képes nem vagyok, s itthon kányákhoz szokva inkább, mint sashoz; kányának nézem a magason lebegő sast is. Annyit csakugyan mégis kitapogattam leveleidből, hogy engem még szeretsz, továbbá hogy lustaságomért bosszonkodol; végre hogy kurta leveleidre hosszú választ vársz.
Hogy szeretsz, annak örülök, s érte én is szeretlek, sőt szeretnélek talán akkor is, ha Te nem szeretnél engem; becsülnélek pedig bizonyosan mindaddig, míg gazemberré nem lennél, amit rólad szinte úgy hiszek, mint magamról.
Most veszem észre, hogy ezen sorokban éppen oly halmozva említém a szeretetet, mint a csalni akaró az emberséget, a becsületet; s ha másnak, nem néked (vagy Stettnernek ) írnék, gyanútól félve, ki is törleném azokat; de így csak álljanak úgy, amint írám, mert barátságos levélben csak ott kell törleni, ahol kétértelműségtől tartani lehet.
Lustaságomért ne pörölj. Szeress gyöngeségeimmel, s akkor szeretsz igazán. Tűrjed a bivalnak lomhaságát, mert habár lassan, de sokat emel. Ez ugyan 20prózaikus egy hasonlítás, de igaz; mert futni én sem szeretek, emelni pedig, ha kell, vagy másfél mázsát én is elbírok. Ezeket azonban lelki erőmre ne értsd, mert eszem élelmemet adó földünknek csak színén jár, most szüretkor, midőn mustomnak helyről aggódtam, a föld alá is leszállott ugyan, de fel csak akkor emelkedik, midőn valamely épületem romlott födelének újítására fákat kell vágatnom, sőt már az idén egyszer magasabbra is hatott, akkor, midőn a söjtöri torony keresztjének igazítására pénzt kértek tőlem.
Úgy-e prózaikus ember vagyok én? Ideálomat, Sulyosdy Simont elérem nemsokára, csak papunkat lehessen reábeszélni, hogy Sulyosdy mesterének személyét viselje mellettem.
Quintilianusnak mondál múltkori leveledben, de miért, azt meg nem írtad. Quintilianusról csak kettőről emlékeznek a történetek, egyik 145 deklamációt készített, melyeknek egy részét Ugolinus, kilencet pedig Ayrault adott ki 1563. esztendőben, s ezen kiadást magam is láttam gróf Festeticsnek keszthelyi könyvtárában; de én még egy deklamációt sem írtam, s nem is értek hozzá, ehhez tehát nem hasonlíthattál. A másik Quintilianus Marcus Fabius, spanyol volt, én az nem vagyok, Domitianus idejében Rómában tanító volt, én az sem vagyok, Institutiones oratoriae és De causis corruptae eloquentiae nevek alatt két tudós munkát adott ki, én ezt nemcsak nem tettem, de tenni, sőt még tenni akarni sem tudnám, és így ehhez sem tudom miért hasonlítottál; ha tehát vagy ezen két ember biográfiáját nálomnál jobban tudod, vagy még egy harmadik Quintilianusra emlékezel, tudósíts róla, hogy láthassam szempontodat, melyből megítélésemhez fogtál; ha pedig azon hasonlítást csak levelet hosszabbítani, papirost tölteni szúrtad oda, ezt is írd meg, s ezután ne restelld az ilyen végből leveledbe iktatott cikkelyeket egy kis csillaggal jelelni.
A Göcseji vidéknek beszédmódja eránt is kérsz tőlem némely tudósításokat, de válaszom nehezen lesz egészen kielégítő. Göcsejnek nevezzük szoros értelemben azon vidéket, mely az Egerszegi és Lövői járásban Szala, Kerka és Válicka folyók között fekszik; de nemcsak ez, hanem a Kapornaki járásnak Egerszegi járásra dűlő része is oly hibásan beszél, mint Göcsej, a Lövői járásnak Vas vármegyével határos vidéke pedig még rosszabbul, mert ez a szomszéd vendusoktól sok idegen szót kölcsönöze, ilyen a merkice (sárgarépa), pesterice (sült répa), durusbék (kenyérmorzsa) s több effélék. A göcseji szóejtés és beszédmód sajátságait most bővebben néked nem fejtegethetem, mert keveset vagyok nálok, mint nyelvvizsgáló pedig (minthogy ehhez éppen nem értek) még nem voltam közöttök; de tett kérdéseidre eddigi tapasztalásomból íme röviden felelek:
A göcseji köznép a nála és véle utoljárókat nem úgy ejti, mint a nyelv szabásai 21megkívánják, s ebben úgy vélem, a palóccal megegyez. Az elsőben az a, a másodikban az e soha más magánhangzókká nem változnak, bármit kívánjon az eufónia , melyre a göcseji nem sokat figyelmez; hanem lustaságból némely mássalhangzókat egészen elhagynak, mint példának okáért házná, kézná, keresztná, rétná, testvéremná s a többi. A vel-nél vagy egészen elhagyja a v-et, vagy helyette a gyökérnek utolsó betűjét kettőzteti, de az e magánhangzó á betűvé soha nem változik, az utolsó l azonban itt is elmarad, példának okáért nem mondja: kutyával, lóval, hanem kutyá-e, ló-e, nem bottal, de nem is botvel vagy bot-e, hanem bot-te s több effélék. A -ra, -re utoljáróknál egyez vélünk, csak a végső á-t nyelvének restsége ó betűvé változtatja, de re-t csak ott mond, ahol mondani kell, példának okáért házro nem házre, kémény-re, fá-ro s a többi. A -tól, -től, -ból, -ből, -ról, -ről utoljáróknál u és ü betűket használ o és ő helyett, de ezeket szinte úgy és ott cseréli, ahol és amint vélünk az o és ő betűket cserélteti az eufónia, s a végső l-et elhagyja példának okáért ház-tu, kút-tu, kéz-tü, kert-tü, ház-bu, kut-bu, kéz-bü, kert-bü, ház-ru, kút-ru, kéz-rü, kert-rü. A -ban, -ben, -ba, -be utoljáróknál csak abban különböző tőlünk, hogy a -ban és -ba között nem tesz különbséget, hanem az n-et elhagyva, az á-t ó-vá változtatva használja, ház-bo in domum, et in domo, fábo in lignum et in ligno ; de be-t ba helyett nem mond, nem mondja példának okáért szobá-be, konyhá-be, hanem szobá-bo, konyhá-bo s a többi; s a -ben helyett is -bet, nem -bát mond, kés-be, soha nem kés-ben vagy kés-ba. Végre a hajtogatás harmadik eseténél a -nak, -nek végződésben nem hibás kiejtése, csak hogy o-vá változik itt is az a szájában, de az á-t és e-t hibásan soha fel nem cseréli példának okáért ház-nok, kés-nek, nem ház-nek, kés-nak.
Ennyi elég most egyszerre; a télen, ha lehet, közöttök mulatok egy ideig, s akkor többet és bővebben.
Zavart leveleidet hánytam szemedre, öszvefüggést nem lelék azokban, pedig látom: Iliacos intra muros peccatur et extra , bagoly mondá a verébnek: Nagy fejű. De semmi – Te nem rendes levelet, csak választ kívántál, s íme kívánságod szerint kurta leveleidre itt egy hosszú válasz, melyet csak még avval nyújtok, hogy jó egészséget kívánva, leveledet elvárva kérlek, szeressed igaz barátodat
S. k. eredeti. MTAK Kt. Vörösmarty Mihály levelezése. Negyedrét, 8 l. Közli Brisits Frigyes 17. köt. 183–186. p.
deak-001-001-003-0011 22Október.
deak-001-001-003-0022 Egyházellenes, szatirikus hangú levelek gyűjteménye, mely 1515-ben jelent meg.
deak-001-001-003-0033 Vörösmarty ekkor írta Eger című eposzát.
deak-001-001-003-0044 Stettner Györgynek.
deak-001-001-003-0055 Söjtör kegyuraként Deáknak kellett gondoskodni a templom tornyának javításáról.
deak-001-001-003-0066 Kisfaludy Károly egyik elbeszélésének címszereplője.
deak-001-001-003-0077 Szónoklatot.
deak-001-001-003-0088 Festetics László gróf (1786–1846) keszthelyi kastélyának – apjától, Festetics György gróftól örökölt – híres (Helicon) könyvtárában.
deak-001-001-003-0099 Domitianus római császár i. sz. 81–96 között uralkodott.
deak-001-001-003-01010 A szónoklás szabályai.
deak-001-001-003-01111 Az ékesszólás hanyatlásának okairól.
deak-001-001-003-01212 A Vas és Zala megye nyugati részén élő délszlávoktól, a szlovénektől.
deak-001-001-003-01313 Jóhangzás, széphangzás.
deak-001-001-003-01414 Házba és házban, fába és fában.
deak-001-001-003-01515 Trója falán kívül éppen úgy vétkeznek, mint azokon belül, azaz mindenki gyarló.