A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát.
Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja:
„Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet.
Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt.
Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét.
A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam.
Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram.
Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.”
Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre.
Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet.y
Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye.
Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén.
Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben.
Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel.
Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban.
Mint a terebint, kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek.
Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek.
Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.
Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél.
Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik.
Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek.”
Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.
Bőven, mint a Fizon, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az első termés napjain.
Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején.
Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain.
Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére.
Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál.
Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: „Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat.” De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.