Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig * támaszt haragot.
A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján * pedig bolondság buzog ki.
Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, * nézvén a jókat és gonoszokat.
A nyelv szelídsége * életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
A bolond * megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig * háborúság.
A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak * pedig elméje nem helyes.
Az istentelenek áldozatja * gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a * fenyítéket, meghal.
A sír * és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az + emberek szíve.
Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
A vidám elme megvidámítja * az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.
Jobb a kevés az Úrnak * félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
Jobb a paréjnak * étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.
A haragos férfiú * szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.
A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
A bölcs fiú örvendezteti * az atyját; a bolond ember pedig megútálja az + anyját.
A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs * tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.
Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!
Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
A kevélyeknek házát * kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.
Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; * de kedvesek a tiszta beszédek.
Megháborítja az ő házát, a * ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.
Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig * könyörgését meghallgatja.
A szemek világa * megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.
A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
Az Úrnak félelme * a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az + alázatosság.