Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób * Istenének hajlékot!
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk * le lábainak zsámolyához!
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te * és a te hatalmadnak ládája!
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Dávidért, * a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod * gyümölcsét ültetem székedbe;
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt * szerette meg magának lakhelyül:
Ez lesz * nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Papjait * meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket * szerzek az én felkentemnek.
Ellenségeire * szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.