Korai költészete
Rabságból kivett, szolgájává tett, szolgálatom nem esik héában,
Mert ajakát mint jó zsoldját adja, hogy én megcsókoljam,
Szerelmével ajándékoz, csak hogy tovább is szolgáljam.
(5., Nő az én őrömem...)
Ha szinte érdemem nincs is arra nekem, hogy ő engem szeressen,
Csak áldott kezével, mint szép ereklyével, engem, mint kórt illessen,
Legyek ferge rabja, bátor ne szolgája, csak szinte el ne vessen.
(Az erdélyi asszony kezéről)
Megfigyelhetjük, hogy miként finomodik Balassi költészetében az udvari szerelem eszmerendszere. Már az első, ifjúkori versrészletben megvan a rabság és szolgálat állapotának rangkülönbsége, ahol is nyilvánvalóan a szolgálat a kívánatos állapot. A kései műben a lírai hős már nem akar szolgává emelkedni, hanem megelégszik a rabsággal. A legnagyobb trubadúrok szintén többre tartották a vágyakozó szerelmet a beteljesülőnél: úgy mondták, hogy nem lovag, hanem kereskedő az, aki viszonzásért eseng. A vallás gyakorlásában ís hasonló a helyzet: az imádkozó nem feltétlenül vár választ, mégpedig kedvezőt, amikor szavait az Istenhez intézi. Az udvari szerelem vallási jelentésére mutat a 2. sor merész, világít és vallásit összevegyítő jelzőcseréje: szép kezével és áldott ereklyével lenne a megszokott, a hétköznapi. (Szómagyarázatok: kór = ‘beteg.: elterjedt gyógyítási mód volt, hogy a beteget megérintették a szent ereklyével, ferge = ‘eszeveszett’, bátor = ‘bár’.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me