Keleti szláv jövevényszavak
Keleti szláv jövevényszavak
A honfoglalást közvetlenül megelőző néhány évtizedben a magyarság érintkezett keleti szlávokkal is, főleg azokkal, akiket a mai oroszok elődeinek tekinthetünk. Ennek a korai, viszonylag lazább érintkezésnek is van nyoma a magyarban. Biztosan ebből a rétegből származik lengyel népnevünk, s az alánok megnevezésére szolgáló jász szó is még a Kárpát-medencén kívül lett magyar szóvá; a vadászat szakszókincséből érkezett a kerecset ‘sólyomfajta’ szó. Bővült a halászat terminológiája is, hiszen nagy valószínűséggel keleti szláv eredetű pl. a varsa, továbbá a zátony is: ez eredetileg olyan szigetre vonatkozott, mely halászóhely is volt; valamint a tanya, mely a későbbi írásos emlékek alapján mélyvízi halászóhelyre vonatkozott, ahol elsősorban vizát halásztak. Ugyancsak feltehető, hogy a keleti szlávból jött a görög népnév, a kereszt és a szombat is; ez utóbbi a szóbelseji o+m hangkapcsolatával arra utal, hogy az átvétel minden bizonnyal a 10. század vége előtt történt.
Szláv jövevényszavaink óriási többsége azonban már a következő nyelvtörténeti korszakban jutott a magyarba; számukat és hatásukat tekintve a magyar nyelvnek legalább olyan fontos jövevényszórétegét alkotják, mint ótörök eredetű szavaink.
Cselből futamodó, hátrafelé nyilazó magyar lovas
Honfoglaláskori lószerszámok
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
