Vörösmarty Mihály: (JŐ MESSZIRŐL. . .)

(JŐ MESSZIRŐL. . .)

Jő messziről a bús fiú,
Vágyása többé nem hiú.

Békélni jő.

Bátyjának nyujtja jobb kezét
Örömmel nyujtaná szivét

S ah nincsen ő.

Nincs bátyja, nincsen anyja is,
Hajlékát nézné; dőlt az is:

Csak hamva van.

Ki törli el bús könnyeit
Ki hozza vissza kedvesit?

Csak maga van.

Él mégis egy szép kedvese,
Könnyét talán az törli le:

Egy angyal él.

Ki a haláltól elvoná,
Kiért ő lelkét váltaná,

Ha mégis él.

Oh csendes partnak szelleti,
Szerelmem énekét neki

Vigyétek el,

Korpády jő, az üldözött
Hogy búja édes karja közt

Szúnyadjon el,

Hogy szive minden bánatot

Felejtsen el.

Pest, 1826 vége

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!