Vörösmarty Mihály: EGYEDHEZ
Kedves főképen mert vigadozva köszönt. |
Búba merűlt lelkén fájdalom árja csapong. |
Szíve sebét önkényt elfödi más szem elől, |
Hogy búcsúzástól retteg előre nagyon... |
Élni kivánt, s maga sem tudta, kereste miért? |
Arra veté szemeit, lelke is arra kele. |
Boldogságának vethet örökre határt. |
A már nem képzelt életi pálya helye. |
S egy kép, fellegiből, érzeni földre voná |
S kétes sorsával küzdeni messze vetik. |
És égen földön nem leli amit ohajt: |
Aki szivének bús lángjain élve lebeg. |
Mindnyájan örök éj csendibe menni fogunk. |
Bírja kivánatimat, s nyújtsa mosolygva kezét |
Ez legyen örvendő társ ha vigabbra derűl. |
S kedvemet a szükség, bár szegi, el nem üti. |
Légy te is ébresztőm, s híve nevemnek Egyed. |
S kínos gondjaimat győzve feledni tanít: |
S gyenge viráginkból fris koszorúja legyen. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me