Vörösmarty Mihály: A TIHANYI VISZHANG | Verstár - ötven költő összes verse

A TIHANYI VISZHANG

"Szüntesd csókjaidat, szüntesd meg az alkudozó szót,

Édes az ah, de tanút nem szivel a szerelem."

A viszhangu tetőn így súgott Irma Dezsőhöz,

Hogy Tihany agg hátán ültenek a szeretők.

A viszhang ezeket, mint hallá, súgva beszélé

Régi barátjának, a Balatonnak, alant,

A Balaton pedig elmondá partjainak, azoktól

Tudta Somogy, Veszprém, és Szala, tudta Füred;

És ezek elmondák a szomszéd többi megyéknek,

S már az egész ország tudta, hogy Irma szeret.

Akkor az árúlót így szidta meg a haragos lány:

"Némulj meg, viszhang; vén Balaton, te apadj

S láss fenekedre: gazos legyen az sokféle gazokkal,

S benne a száraz avart irtsa ki éjjeli láng.

S még feketébb legyen a füsttől Tihany oldala, mint most;

És vendégtelenűl álljon alatta Füred.

Ezt bár nagy szomorúan a három vármegye lássa,

Lássa egész ország, s bús legyen érte soká."

Ezt is az őr viszhang hallá, s kibeszélte világnak:

Mit tehetett a lány? hallgata, és szeretett.

1830 második fele

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!