Vörösmarty Mihály: A TEMPLOMBA ZÁRATÁSOMKOR
Már ha szent egyházában sem enged
Nyugtot a kemény sors istene? |
S a fogolyra szájvonítva néznek
Vének, ifjak, pajkos gyermekek. |
Sok kopott szent néz, s a mennyezetről
Vén proféták, csorba angyalok |
Félnevetve rázzák a bozontos
Rőt szakált, és könnyü szárnyakat. . . |
Porba sülledt jó Atyák, ti szentek
És ti repkedő kis angyalok! |
Nem vagyok még, ámbár menni vágyok
S mint ti, porral, én nem élhetek. |
A nagy Isten képe is komor már,
Rám setétűl a bús mennyezet. |
Csörgedezve fut le, fák virítnak,
S szép derűlten áll a tiszta ég. |
Ott imádom én őt szívemelve,
Ott reám ő nem vet rosz szemet. |
Jobbat mint e gúnyoló faszentek
Szebbet, mint e csorba angyalok, |
És ifiabb lesz, mint eme szakálos
Vén próféták, és kopott szüzek. |
Isten áldjon meg, falak lakói,
Isten véled, Széraph szent Ferenc! |
Margit Néni, minden jót, dicsőűlt
Péter, Ivó, Isten véletek! |
De boszúsan ott ugyan ne nézzen
Senki rám; mert ott is megszököm. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me