Vörösmarty Mihály: A SZERELMETLEN

A SZERELMETLEN

Fájdalmasan folyt sok napom ifjuság
Szép kezdetében bús szerelem miatt,

Örömtelen foly alkonyában

A szerelem lobogása nélkül.

Elhűlve bolygok zöld tavasz ékein,
Nincs annyi lelkem mint egy az ágakon

Repkedve játszó kis madárnak,

Mely rövid álmairól danolgat;

És híja társát, csalja szerelmesen
S minden kicsin toll rajta örűl, keserg:

Én a telek vad pusztaságát

S hordozom a jegeket szivemben.

Oh ifjukornak bíboros istene!
Még nincs-e tiltva visszamosolyganom,

S tündér szerelmek rózsaberkén

Szednem az égi gyönyör virágit?

Oh add meg ismét a zokogó panaszt,
A fájdalomnak kínait, édeit,

Adj egy sohajtást - s életemmel

Hagyd lobogó tüze közt enyészni.

Börzsöny (?), Pest (?), 1825

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!