Vajda János: Don Juan
Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm rémalakja vet;
Mely nem enyészik el a nappal,
Sötétben egyaránt követ.
Ki szép valál, s még egyre szép vagy,
És mégis rém levél szememben,
Oh, könnyíts egyet lelkem terhén:
Felejts el, oh felejts el engem!
Mit bűnöm rémalakja vet;
Mely nem enyészik el a nappal,
Sötétben egyaránt követ.
Ki szép valál, s még egyre szép vagy,
És mégis rém levél szememben,
Oh, könnyíts egyet lelkem terhén:
Felejts el, oh felejts el engem!
Szép tört alak, mit kín tart össze;
Élő, ki haldokolva él;
Ki sírva vádolsz ablakomban,
De nem jöhetsz be, árva szél:
Szegény, szegény beteg leány!
Nem volna-e jobb neked ott lenn...
Mért nem pihensz le már örökre?
Felednél ott, felednél engem!
Élő, ki haldokolva él;
Ki sírva vádolsz ablakomban,
De nem jöhetsz be, árva szél:
Szegény, szegény beteg leány!
Nem volna-e jobb neked ott lenn...
Mért nem pihensz le már örökre?
Felednél ott, felednél engem!
Az emberek közt miért jársz-kelsz?
Talán van bennök szánalom?!
Átkoznak engem, azt hiszed tán,
S nem mosolyognak sorsodon?
Még irigyelnek engem! s téged
Átkos diadalszekeremben
Meghóditott zsákmánynak néznek...
Felejts el, oh, felejts el engem!
Talán van bennök szánalom?!
Átkoznak engem, azt hiszed tán,
S nem mosolyognak sorsodon?
Még irigyelnek engem! s téged
Átkos diadalszekeremben
Meghóditott zsákmánynak néznek...
Felejts el, oh, felejts el engem!
Az öntudatban megvan átkom,
S még van erőm viselni azt;
A pokolban, mely egy mennyért van,
Könnyű nem hallatnom panaszt.
De tudnom azt, hogy te szeretsz még,
S boldogíthatna még szerelmem,
Ha még így is szerethetnélek...?!
Felejts, ne tégy őrültté engem!
S még van erőm viselni azt;
A pokolban, mely egy mennyért van,
Könnyű nem hallatnom panaszt.
De tudnom azt, hogy te szeretsz még,
S boldogíthatna még szerelmem,
Ha még így is szerethetnélek...?!
Felejts, ne tégy őrültté engem!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
