Tóth Árpád: AZ ALBATROSZ
Albatroszt ejt rabul, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
A kéklő lég ura esetleg, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Másik majmolja a tört szárnyú bicegést.
Kinek tréfa a nyíl, s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
S megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me