Tompa Mihály: A VÁNDORNAK. | Verstár - ötven költő összes verse

A VÁNDORNAK.

Kalandos útad merre hordoz?
Térj vissza a hármas halomhoz,

Világnak vándora!

Arcod látják, hogy elfeledjék ...
Idegen vagy, legtöbb, ha vendég,

Fordulj ott bárhova.

Oh mennyi van, ki jönne... jönne! ...
Vágyódás közt omolva könyje:

Gyötrődik szertelen,

S bús szíve csak remélve enyhűl ...
- Te elszakadsz e drága helytűl

Önként, keservtelen!

A gyászt hivéd itthon feledni?
Vagy jársz gyönyört, élvet keresni

A földnek távolán?

Ki sors-vésszel dacolni látszál:
Hited megtört? s mint gyenge nádszál

Földig hajolsz talán?

De, bár öröm- s fény-lakba nyithass:
A más borától lészesz ittas ...

A mámor oly rövid,

Hogy bú s árny ismét rád omoljon!
- Mi is felejtetné az otthon

Fájdalmát, örömit!

S ha férfihoz, nagy veszteségben
A bánat illő: - csüggedés nem,

Mely kór gyanánt ragad:

Reményed látva, lombot lásson
Bús, kétkedő a pusztaságon.

- Ki nem vall: az tagad!

Viraszd át a zordon, nagy éjet,
Fogjon körül gonosz kisértet

És képtelen sötét;

Hogy érezd a bűbájt egészen,
Ha gyult szövétnekkel kezében,

A hajnal kél föléd!

Vagy tán a mély s örök sebeknél,
Ama csáb-utra tévelyedtél,

Mely csillogó, - s rideg,

Ki agyrémét követve jár ott,
Szolgálni a széles világot:

Elvész övéinek.

Csak Isten napja, mely derengve
Süt milliók- s az egyetemre,

Osztván fényt, életet:

Szivünk szűk körben égő fáklya,
Hadd láttassék meg fénye, lángja,

Min oltárunk felett!

Tedd bú s örömben, tedd alant, fent,
Amit reád amaz örök, szent

Kötelesség rova ...

És útad bármily mesze hordoz.
Térj vissza a hármas halomhoz,

Világnak vándora!

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!