Tompa Mihály: A FECSKÉHEZ.
Hűlt a fészek és üres;
A vándor-madár magának
Úti társakat keres.
Fennkeringő tábora;
Jó utat, te légi pálya
Kéthonú kis vándora!
Mint te vendég, én is az:
Tán te megtérsz, engem itt már
Nem talál az új tavasz.
Fel-felcsattanó dala
Sokszor áthatá magányom,
S felderűltem általa.
Nyájasan beszélgetél;
Majd a kémény szűk nyilásán
Kisuhantál, mint a szél.
Isten áldjon, kis madár!
Elkisér szemem, ködével
Mig behúz a láthatár.
Magzatiddal; én helyet
Isten tudja hol találok,
Hol lerakjam fészkemet.
Holtaiglan tiszta, hív,
S magzataimnak édes anyja:
Megtalálta már e szív!
Nem repülnék én veled!
Ád az Isten egy helyecskét,
Hol megrakjam fészkemet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me