Reviczky Gyula: XLVIII. Dicsőség
De fel fog még ragyogni csillagod,
Ha éltem napja majd alámerűl
S a sirba' fekszem, mint csöndes halott.
Se báli névsor, sem fürdőlevél:
A kommentátor majd csak rólad ír,
S egyűgyü közli-had belőled él.
Divatba jő, ha én már nem leszek.
Leirják macskád', kerted', zongorád',
Szelid nézésed', könnyü termeted'.
Minő szerencsés végzet vitt oda;
Mért nem követtem lelkem ösztönét
S nem lettem egy pár véled én soha.
Megilletődve fognak nézni rád;
S mint őszi nap, szelíd emlékezet
Ragyog körül majd, elhervadt virág.
Feltámad ujra fonnyadt arczodon;
S én hült szivemmel sírba' fekve, még
Ott is csak hűségedről álmodom.
Előbb halok meg; kell, hogy így legyen!
Hogy lásd, mikép támad költőd hire,
S hogy mit mivel valódi szerelem;
Mint ki csak egyről: rólad énekelt.
Hogy járjon által boldog büszkeség,
S ne gyászold sírom', hanem ünnepeld!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me