Reményik Sándor: Zsolozsmázik a kórházi szoba
Özönlik be az őszi nap sugára.
Lemossa szenvedéseim nyomát.
Lemosta-e ittlétük titkait
Vagy belőlük valami itt maradt?
S most mégis, mégis mintha vallana.
S utódom hangja is lelkembe döbben.
Zsolozsmázik a kórházi szoba.
Zendül vissza reá a felelet.
Magamtól tisztán másnak átadom.
Mint engem, annyi lélek, tisztaság
És annyi szeretet vegye körül.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me