Kosztolányi Dezső: BÁBUK PÁRBESZÉDE
meghalni mért hagysz a hidegben?
Benn alszik az öreg király:
egy dalt dalolnék most neked,
nem hallaná! Ó, légy kegyes,
engedj föl, erkélyedre kúszom!
- Jaj, drága, jó barátom,
az erkély csak keménypapír,
lerogyna a súlyod alatt!
Vagy azt kívánnád, hogy leüssék
szegény fejem?
- Kicsiny királyném, bontsd ki nékem
hosszú, remek aranyhajad!
- Költő te! Hát nem látod-e,
hogy hosszú, szép aranyhajam
kóc és csepű?
- Ó, megbocsáss!
- Nos?
- Nos...?
Egy szót se szólsz hozzám, kegyetlen?
Én meghalok.
- Meghalsz ezért, pusztán ezért?
- Ne gúnyolódjál... Ég veled!
- Mit képzelődöl?
- Nem fáj szived, ha visszagondolsz,
hogyan találkoztunk utóbb
künn a papírerdőbe ketten?
- Édes szerelmem, erre én nem
emlékezem... Hát mégis elmégysz...?
Örökre?... Jaj, jaj, sírni vágynék,
zokogni. Ámde hogy tehetném,
hiszen az én picinyke szívem fából van.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me