Kosztolányi Dezső: ROHAM | Verstár - ötven költő összes verse

ROHAM

Richard Dehmel

Serkenj, ragyogó nap, dalolva ocsúdj.
Gránát tüze táncol, az lobbadoz úgy.
S pacsirta cikáz a magasban.

Előre, előre! Érclelkű szavak.
Fegyverre! Rekedten szól minden ajak...
S pacsirta cikáz a magasban.

Kész! Tűz! Ropog is már. Egy tompa fohász.
Káromkodik egyik, másik vihorász.
S pacsirta cikáz a magasban.

Ugorj ki a sáncból és vágj hevenyén,
zörögve csikordul a drótszövevény.
S pacsirta cikáz a magasban.

Ugorj ki! Előre! Te ördögi boly
Ősemberi bőgés. Síp, harci sikoly. ..
S pacsirta cikáz a magasban.

Mit, lankad a tűz, halkul odaát?
Egy ifjú esett el, ti árva anyák. . .
S pacsirta cikáz a magasban.

Bizony, fiú is hal, hal itt apa is,
De rajta, ha ott a halál maga is...
S pacsirta cikáz a magasban.

Kén-bűz, parazsak, rom, por, füstös üteg,
Előre, vitéz! Légy vak, durva, süket!
S pacsirta cikáz a magasban.

Hurrá! A szived bár száz ízre hasad,
Merítsed a tűzbe, a vérbe vasad.
S pacsirta cikáz a magasban.

Vadállati hörgés és vért köp a száj,
bárányka-könyörgés, meghalni de fáj.
S pacsirta cikáz a magasban.

Győztünk! kiabálja ezer fiatal
száj és lihegő mell. Ó, szent diadal.
S pacsirta cikáz a magasban.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!