Kosztolányi Dezső: ARCKÉP
Hull rá a hó, az esti hó.
Nehéz, meleg ruháitól
oly vastag, mint egy eszkimó.
A szalma benn a térdig ér.
Cigaretták. Csajkába rum.
A földön rongyok, vatta, vér.
erdők, hegyek, tábortüzek.
Rövidlátó szegény szemén
csillámló, éles szemüveg.
lóg a zsebéből. Hajdanán
üvegszekrényünk dísze volt.
Nászára kapta az anyám.
Még a nagyapja vette meg.
Negyvennyolcban ővéle volt
s azt tiktakolja: "Isaszeg".
bár sok év szállt felette el.
Hallgatja ő is csendesen.
Ő sem, ő sem feledte el.
s a hóban valami forog.
Ágyúk ugatnak mérgesen,
veszett, dühös komondorok.
Itt a ravatal pár fa-léc.
Egy messze hang hahóz neki
és szalutál egy szanitéc.
de oly nyugodt, de oly setét,
ki tudja, megfordulna-e,
ha kimondanám a nevét?
Előtte köd, utána köd.
Csak néz és ezt gondolja tán:
ezerkilencszáztizenöt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me