Kosztolányi Dezső: PÁRIZS
Pilléreit búsan átkarolom
és sírok és nagy szívvel jajgatok
fekete koldús arany romokon.
fogadj be engem is, aranykapu,
virrasztástól vöröslik a szemem
s a holnap, jaj, ki tudja, hova fú?
kilenc tündértáj messzesége hítt,
régóta lestem holdas ablakon
kilencszer szép fehér tündéreid.
majd táncolok szökőkutak felett.
És bűvölő dalokat dúdolok,
hányom nekik a cigánykereket.
és színes álma mind aranyszemét,
te százszor áldott, százszor átkozott,
te szép és szörnyű, kiöntöm eléd.
csak koldus görbed ilyen csendesen.
Szobrok között síró szobor vagyok
s két könnyező gyémántkő a szemem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me