Kosztolányi Dezső: VALAKINEK, AKI NEMSOKÁRA MEGHAL
Meg fogsz halni - bármit beszéljenek a többiek, én nem köntörfalazok,
kemény vagyok és határozott, de szeretlek téged - nincs a számodra menekvés.
Én nem papolok, lehajtom a fejem és félig eltakarom.
Nyugodtan üldögélek és hűséges maradok,
én több vagyok az ápolónál, több a szüléknél és szomszédoknál,
én feloldalak téged mindentől, csak önmagadtól nem,
csak a testedtől és lelkedtől nem, mely örökkévaló, te biztosan megszabadulsz.
Csak hulládat hagyod itt, mint csúnya szemetet.
edző gondolatok töltenek meg, bizalom; és mosolygasz,
elfelejted, hogy beteg vagy, és én is elfelejtem, hogy beteg vagy,
már nem is látod a gyógyszereket, már nem is törődsz síró barátaiddal: veled vagyok
a többieket nem is engedem hozzád, mert itt nincs helye szánalomnak
én se szánlak, de véled ujjongok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me