Kosztolányi Dezső: AZ ŐRÜLET ÉS ÖRÖM ÓDÁJA
börtönödbe. |
Mi az én ujjongásom villámok és dühöngő szelek között?)
mint bárki más! |
gyermekeim, |
menyasszony). |
enyém vagy, dacolva a világgal! |
Ó, hogy közelembe vonhatlak, hogy ajkaidra lehelhetem
a neked rendelt férfi első csókját. |
a mély és sötét mocsár, ma mind világos, egy se rejtély!
Ó, hogy siethetek itt, a nagy térben, a sok-sok
levegőben! |
s feloldom én az enyéimet, te a tiéidet.
Csakhogy megtalálom az új, nem is sejtett önfeledtséget
a Természet legjobbjával!
Csakhogy levették szájamról a pecket!
Csakhogy már érezem: ma, vagy bármikor, elég vagyok,
így, ahogy vagyok.
Megszabadulni teljesen mások horgonyától s kapcsaitól!
Szabadon járni! szabadon szeretni! szétverni
kíméletlenül, veszélyesen! |
Felszállani, a nekem rendelt szerelem mennyébe ugrani!
Megmámorosodva lebbenni oda!
Elveszni, ha kell!
S az élet maradékát egy óra teljével és szabadságával
táplálni,
egy rövid óra őrületével és örömével.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me