Komjáthy Jenő: DON JUAN BÁNATA
Mi hevitett, nem tiszta láng.
Belátom bútól összetörten:
Bűn volt ölelnem földi lányt.
El fog száradni két karom,
Testem atómi szétoszolnak,
Széthull, elzüllik alakom.
S most az enyészet sírni hajt;
De gyásztörvénye meg nem indul,
Nem érti a könnyet, sohajt.
Mint villik sírba lejtenek;
Fúria-haddá lett a pajkos,
Enyelgő, víg leánysereg.
Velem a nyitott sír felé.
Csillámló jelmezét lehányta,
Csábékeit levetkezé.
Csontváz-karok ölelnek át,
Egy rém vigyorg, reám lehelve
A temetők gyilkos szagát.
Lángszívem a kéjsírba halt.
Gyásztörvény ez, mely meg nem indul,
S jéggé fagyaszt könnyet, sohajt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me