József Attila: [TÁJVERS-TÖREDÉKEK]
a jeges bogok rajta csillagok.
Itt nyárfa sír. S a tömör vizben gázló
halászok csendes árnya ring amott.
s mig lágyan málnak iszamos rögök,
a halak husa fölpattanva villan
s a háló-alji kis vizben csörög -
mint árnyék fekszik a keszeg hasán,
s mintha taknyos ponty lágyságára lesne
tátogván kap a görgő víz után.
Embergyujtotta láng vergődik
a kályhán s kacsint a gyerekre -
az is hancurozni szeretne.
a hóba ejtve, hóba szórva,
mint a bárányok ürüléke,
feketéllik a messziségbe.
minthogyha lovak suhannának
tiszta fagyból s nem láthatóan,
szikrát üt patájuk a hóban.
a napot csak sejti az ember,
mint remélő a boldogságot -
onnan tudom, hogy süt, mert látok.
zsömle-zizegésű világ,
porhanyó falucska, mondd el
a lágy kenyér dalát.
tereget szép búzamezőt
s tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt
borzong az este már.
Tömött gondját bontja a béres.
bálvány hőség borong,
pókhálót fog kicsiny ráncos kezébe
s untan legyint a lomb.
terít a szél könnyedén,
a fű zümmögő időt
ringat rezgő levelén.
futva terem mint bab
tócsába foglalta a holdat.
az édes szellő folydogál
s csak fürdik benne aranyos tagokkal
az óriási nyár.
és bűneim halállá állnak össze.
hülten a súlyos arany napkorong?
- Nem! Az a jó, ha a szobában
friss kávészag tolong!
a szalmaszinü, könnyü nyári ég -
csak egy sovány nő feje nehezül
reád, aranyból öntött nagy vidék!
szikrázik,
elült, lefolyt a tors között a szél,
a tócsa bőre ráng idegesen.
csiszolva űl a sárga füveken,
elült, lefolyt a tors között a szél,
a tócsa bőre ráng idegesen.
gyémánt-melle-vonala villan el
egy szál vadzab, ki kardot vont elő
a porba réved emlékeivel
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me