József Attila: [TÖREDÉKEK]

Full text search

[TÖREDÉKEK]
 
Repedt kályhámon macska ül -
ne hadd, hogy szomorú legyek,
ne hadd motyognom félszegül
hogy élni kell és nem lehet.
 
Töprengett ősszel szilajon,
havazik gondolkodva most -
kérdezem hát, ha nem tudom:
követ tépjek, vagy papirost?
 
Tél van, puhán jár, mint a köd
a síkló, soknyákú, kegyenc -
kékorru katonák között
polgár vagyok-e, vagy fegyenc!
 
*
 
Mióta egyéb nagy írók
bús másolását vállalom
 
*
 
Szegény ember hova menjen?
Megfogott egy marék bolhát
 
*
A vásártéren sátrat ütnek, vernek
 
süvölvények közt ácsorog a Gyermek
egy roskadozó deszkapolc előtt.
 
A deszkapolcon bádogdobozok
 
Én nem vagyok te, én nem csupán látszom,
én játszom.
 
Fedezheti igazamat a
napsugár elől Kazamata, -
fogaim közt leng a zamata.
 
Nem testedben, ám tebenned, a nedvek
ha meg-megcsillantják a tünde kedvet
 
Vassal csorbitott csontváz-leletek
mutatják, hogy itt mivé lehetek,
ha mellemre kitüzöm jeletek, -
csirkefogók! Nem játszom veletek!
 
*
 
Dagadt hentes bárdja vágjon át,
tátott hátadba hulljon bé a hó
 
te kézrebbentő hülye elnyomó
 
*
 
Állás nélkül élek, akár a madár,
idestova másfél esztendeje már.
 
Vásárcsarnok nyirkos boltjai alatt
hordott ölem nyálkás, bő kosarakat.
 
Mintha fojtogatnék, eltorzult kezem
deresen hüvöslő drótköteleken.
Voltam könyvügynök, ki nem olvas, de ád
Móriczot, Shawt, Barbusse-t, Cocteaut meg Zolát.
 
Kerek kenyerek közt vékony kenyeres,
ki száz karajt ád el, mig egyet keres
 
Nem volt szalonnám s min piritnám, tüzem,
lucskos padon háltam, harmatos füvön.
 
tehetségem pusztul vígasztalanul
 
*
 
Arcuk egy-egy kis külváros, ahol
nincs kövezet és nincs jó kocsma sem.
Kis, zsiros hajuk a sipka alól
előkanyarul vizesen
 
*
 
Tizenöt éve írok költeményt
és most, amikor költő lennék végre,
csak állok itt a vasgyár szegletén
s nincsen szavam a holdvilágos égre.
 
*
 
Valamikor volt a tett,
abból lett a gyűlölet,
ebből pedig szeretet
s a világnak vége lett.
 
*
 
Még nem volt olyan disznó, ki elájult,
mikor meglátta a moslékos vályut.
 
*
 
Fagyon veszve, vagy éhen. Igy a sorsom.
Már rálépett a lábomra a tél.
Bordáimat kiálló lécként hordom
és kócmadzagként lóg bennem a bél.
 
*
 
A hallgatag gép, nézd, helyére ér,
még nyikorgó törzseken gördül tova.
Nyög az anyag. A tömegeken így
gördül elő a dolgozók sora.
 
Nagy a mű. Hogy férne ilyen szűk kapun,
melyen kétoldalt porló istenek
fehér szemükkel ki-be libegő
bankárok után elmerengenek?
 
Töredeznek a világ pántjai.
 
Meg fogjuk alkotni csiszolt kövön
a dolgozók finom fém-államát -
mint bérházon az énekszó, belülről a jel,
darabos arcukon úgy suhan át.
 
1930-as évek eleje

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me