József Attila: MŰTEREM
Reám nevet száz ismeretlen ember.
Ez gyermek itt, az már nincs is talán,
Ez pocsolya, az kristálylelkű tenger.
S az én arcomat mosolyogják össze.
Ez engem álmodik álmaiban,
Az engem átkoz, hogy szivét fürössze.
S én nem vagyok és nincsen más, csak ők,
A szomorúak és a nevetők
Én arcomat hogy összemosolyogják.
Búsan és vígan összenevetik
Az Ennálam is erősebbnek arcát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me