Gyulai Pál: KENDI.
Nyugonnám, alunnám, testem lelkem fáradt.»
«Mi bajod, mi bajod? Kendi, mondd meg nékem! »
«Ne kérdezd, ne kérdezd, kedves feleségem!
Oh jaj beteg vagyok, |
Reggelig meghalok!» |
Jó kedvvel bucsúztál, nyájasan öleltél.»
«A gyalui várba, s nem vadászni mentem,
A szép Kamutiné, szeretőm várt engem.
Oh jaj beteg vagyok, |
Reggelig meghalok!» |
«Most igazat mondok, esküszöm az égre!
Ámítálak eddig, hitemet megszegtem,
S ezt az asszonyt titkon sokáig szerettem.
Oh jaj beteg vagyok, |
Reggelig meghalok!» |
Nem hiszem, nem hiszem, ha mondod is, férjem!»
«Szerettem sokáig, gonosznak találtam,
Szerelmét, személyét szívből megutáltam.
Oh jaj beteg vagyok, |
Reggelig meghalok!» |
«Jaj mért kellett hozzá még egyszer elmennem!
Elmentem utolszor, szemrehányást tenni,
S egy két hideg szóval örök búcsut venni.
Oh jaj beteg vagyok, |
Reggelig meghalok! |
S ott maradtam nála színből vacsorára:
Jó bort töltött, kínált, mosolygott, megcsókolt
S most, érzem, most érzem, a borban méreg volt.
Oh jaj beteg vagyok, |
Reggelig meghalok!» |
«Ne sirass, ne költsd fel alvó gyermekimet,
Ringassa szelíden őket édes álom,
Ne lássák, ne nézzék nyomorú halálom'.
Oh jaj beteg vagyok, |
Reggelig meghalok! |
De ha felnő s lelkén hitszegő vágy támad:
Útja közben a ló lába megbotoljon,
S a kard éles hegye szivének forduljon.
Oh jaj beteg vagyok, |
Reggelig meghalok!» |
Nem rég hullott arra töredelmes könnyem;
Könyörögjön gyakran, Istent buzgón kérje,
Atyjához hasonló ne legyen a férje.
Oh jaj beteg vagyok! |
Reggelig meghalok! » |
Tiszta szerelemért, mit hű szived adott,
Örök bút, bánatot, hitszegő emlékem';
Isten megbocsáthat, de te soha nékem.
Oh jaj beteg vagyok; |
Reggelig meghalok!» |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me