Fazekas Mihály: Csokonai Vitéz Mihályhoz | Verstár - ötven költő összes verse

Csokonai Vitéz Mihályhoz

Mély hallgatás van a hideg ég alatt,
Már megfakult rét puszta barázdain

Haldoklik a Természet, a nagy

Munka után pihenésre készül.

Hol vagynak a víg erdei lantosok
S búbos pacsirták hajnali éneki?

Megszűntek. A dér, zuzmaraz s hó

Jéglakatot vete ládd-e rájok.

A csorda, mely nemrég szabados mezőn
Tépázta a rét tarka virágait,

Most zárva kérődzik fanyar szal-

mája, csuhéja sovány korójján.

A lomha télnek zordonos éjjele
S álomhozó jégszőnyege béfede

Mindent, szemed bármerre vessed,

Egy örök éjtszaka álma borzaszt.

Úgy van, Barátom! s mind ezek azt teszik,
Hogy egy örök tél várakozik reánk,

Melyet ki kell, megtudd, aludnunk

A Lybitina setét üregébe.

Meg hát az ifjú vér pezseg és öröm
Órákat ígér, mit zsugorogsz, igyunk,

Jer, egy palack édes tokájert,

Majd eleget nem iszunk, ha nem élünk.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!