Fazekas Mihály: A tavaszhoz estendén | Verstár - ötven költő összes verse

A tavaszhoz estendén

Itt vagy hát már óh kezdetnek

Legfelségesb példája,

A felserdült természetnek

Nagy pompájú mátkája!

Jer, tiszteljük szűz keblébe

Hol kis zefir puha szele leng

S a rábámult csendességbe

Egy andalgó fülemile zeng.

Itt, hol még egy bódúló is

Egy percet meghiggadna,

Egy országot feldúló is

Lágy érzéssel borzadna,

Itt érezzük, hív pajtások,

A szent erkölcs nemes erejét,

Hadd kapkodják másutt mások

A képzelt jó buja kebelét.

Jertek, hívek, s a gunnyasztó

Hajnal lassú lángjánál

Áldozzunk a szívforrasztó

Egyesség oltáránál,

A titkok szent egyházának

Igy ballagjunk falai körül,

Míg a kétség árnyékának

Bóldog lelkünk felibe nem ül.

Addig a szép természetben

Hordjuk tisztán szívünket,

Még itt egy ily víg életben

Kezdjük dicsősségünket,

Hadd búzgassa mindég vérünk

Jó erkölccsel tele szeretet,

Úgy mindent oly vígan érünk,

Amint értünk ma kikeletet.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!