Fazekas Mihály: A szerelem
Patakocska mentében, |
Virágozó ölében. |
Illati ránk lengenek, |
Gond nélkül hadd tűnjenek. |
Ott a bokrok keblében, |
Társa felé reptében. |
Most oly buzgón füttyentett, |
S gerjedelmet jelentett. |
E kis nyájas koncertek, |
Kövessük őket, jertek. |
Ti velem ellenkeztek, |
Amor ellen vétkeztek. |
Hogy megcsalt hitetlenem? |
Nem búsúlok, nem, nem, nem. - |
Hadd lebbenjen, meglehet, |
Hogy nemünk úgy nem tehet; |
Hogy mint egy nyílt rózsaszál, |
Míg egy lepke ránk nem száll. |
Jobb volna tán danolni. |
A szerelmet gúnyolni. |
A búk közt is kedvet lelnek, |
A kebelem. |
Csalfás pillantásának
Rám kacsingási |
Mint a nyári dongónak
Kellemetlen zúgási. |
A búk közt is kedvet lelnek,
Nem öli buja szerelem
A kebelem. |
Mint egy virgonc őzecske,
Fürgén hancúzom,
Játszi szívem szüntelen
Tréfás, nyájas, helytelen,
Amor jármát nem húzom.
Szüntelen csak vígságban éltem,
Míg Venus fiának, |
Szívem hóhérjának |
Akkor rózsám elhúllt, |
Boldogságom elmúlt, |
Már az ég jóltévő harmatja, |
A mezők s erdők jó illatja, |
A ti szép táncotok |
S érzékeny dallotok |
Nappal búmat lelm, |
Nem nyúgtat éjjelem, |
Áldom éltemnek, |
Érzém szívemnek. |
Mely rózsákból font láncára vetett. |
Oh mely boldog lettem, |
Mely jó ízt érzettem, |
Hímen szívélesztő balzsamánál
Nincs édesebb, |
Százszor kedvesebb, |
Vidám hajnalom, |
Nyájas nappalom, |
Egy áldott tekintet, |
Mely csókra intett, |
A búk közt is kedvet lelnek,
Nem öli szabad kebelem |
A szerelem. |
Könnyen hívőt ámító,
Nálam el nem sül |
Hódító vitézséged
Megtörik szívem körül. |
Nótád, azzal meg nem csalhat,
Bár nevezzél Helénának,
Angyalkának; |
Azt jobban megláthatom
A patak szinén, |
Most is talpig nézhetem
Árnyékom kerűletén. |
Mely veszti szemed világát,
Takarosak, tudom, ezek |
A kis kezek, |
Sáppadt orcádon látszik,
Mint gyötri szíved; |
Csintalan fordúlással
Elkerülvén kézíved. |
A csalárdoktól őrizzétek,
Mert mint a szírenek, |
Míg szépen zengenek, |
Szívfogó lépet készítnek. |
Megfosztott szívvel elrepítnek. |
Esküvén, hogy holtig lesz hívem,
Értem élt, értem halt, |
Édes érzésre csalt, |
Rózsámat megszedvén, |
Más gyávák kebelén |
Élte boldogság, |
Egy oly szép virág, |
Eljövén a nyár, puszta kóró már.
Szép, szép a szabad kény, |
Csakhogy végre szegény |
Hát akit hálójába fajtalan
Amor becsala, |
Élet angyala. |
Sok kínnal tettét, |
Jámbor életét |
Ál-erkölcsét vígságért eladja. |
Ha nyakam jármodba menne?
Hová soha ne vigyenek
Az istenek. |
Kedves bú, s háborúság, |
Elsáppasztó gyanúság, |
Édes gyötrelem; |
A szabadság többet ér, |
Ily idétlen életér |
Nem cserélem, nem, nem, nem. |
Térdet hajtván egy durcásnak?
Soha se tedd, Szerelem
E jót velem. |
Kedvem bujának mondja,
Nem szenvedhetem; |
A szabadság többet ér, |
Ily idétlen szerzetér' |
Nem cserélem, nem, nem, nem. |
Mérgemet nektárnak gondoltam,
A mélységnek szélén |
Mennyországom vélvén, |
Álmomból felkelvén, |
Szégyennel eltelvén, |
Valamit a hév csókokban elrejtettél, |
Azon öröm, amelyben már részeltettél, |
Legnemesebb boldogság tetejébe tettek,
Oh milyen édes tartanom azokat |
Vérem zsengéjéből, |
Akiknek kis lelkek jött a |
Szent szeretet öbléből. |
Mely édes munkánk a magzatoknak |
Melyért ők érzékeny jó anyjoknak |
Majd ha nevelvén a kicsi csecsemőket, |
Virtusok oltárához bevezetem őket, |
Áldoznak. Áldottnak hirdetvén a kis unokának.
Néném megbájolna, |
Kedvesebb nem volna; |
Csiklandós nyakamra? |
Nem veszem magamra. |
A vígságot, bóldogságot, melybe Circát tetted.
Érzékeny volt gyenge szívem |
Oh, hogy egy áldott Zeminem |
Nem lehetett hívem. |
A szív legszentebb érzését, |
A csalfák viselkedését. |
Várván méltó kincset bérül, |
Majd egy jó lélek szívérül, |
A legtisztább hűség tészi, |
Amor hiába intézi. |
Édesítő szent szeretet,
A fajtalan boldogtalan, |
Oh, csupán a fajtalan |
Szerelem boldogtalan! |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me