Fazekas Mihály: A debreceni kalendáriom második kiadása eleibe
Felserdült virgonc ifjú ne szeretne leszállni
Vázparipájáról, mellyen csak az ostoba dajka
Húzavonása szerént, de nem önkénnyére lovaglott.
Míg vad pusztákon szilajon bolygottak atyáink, |
Már ma pedig, mikor a gyomor és száj íze szelídebb,
Búzakenyér hellyett ki bolond óhajtana makkot?
Lépcsőn lépeget e nemesebb célokra teremtett |
Illő pólca felé. Míg lelke burokba szorongott,
Holmi szerencse- s időmondók félisteni voltak.
A szomorú telet a tavasz elseperé, s ihol a nyár |
Szűnjetek hát, óh kertmivelők, az időre kiomlott
Értelmek gyökerét a tél babonáiba fagylalt
Jéggel rakni körűl. Zsendűl a józan okosság!
Ami csak árnyékoz, takarítgassátok előle!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me