Fazekas Mihály: A boldogtalan | Verstár - ötven költő összes verse

A boldogtalan

Ki homályos magafelejtésben,
Bús gondok közt bolygó tévelygésben

Űzi nyugtát, mely régen eltűnt:

Az paradicsomától távozott,
Annak még lakhelye is átkozott,

Mert reménye pislogni megszűnt.

Liliomi kényének, kedvének
Elkorhódtak; édes érzésének

Rózsáit a szélvész levágta,

Megelégvésének ibolyáit,
Becsületének zöld borostyánit

Egy kártékony féreg kirágta.

Ti példái a hív barátoknak!
Kik környékét erős honotoknak

Fűszerezitek látatlanúl,

Violák! nem vidul balzsamtoktól,
Minden gyönyörködtető tárgyaktól

Végbúcsút vett irgalmatlanúl.

Csak az elfelejtett temetőkben,
A szomorú estike gőzökben

Kornyadoz tövisbokros útján,

Vagy egy példázgató gyászfűzfánál,
Az emlékezet esthajnalánál

Tűnődik örömnapja után.

Elgázolta minden dicsőségét,
Nyereségét és gyönyörűségét,

Közűlök nagy harccal kirontott,

Vége szeretetnek, barátságnak,
Bizodalomnak és kivánságnak,

Minden boldogságról lemondott.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!