Csokonai Vitéz Mihály: Az én vagyonom
S mi hasznod e munkába, |
Hogy kincseid nagy halmazzal |
Gyűjtöd bé a ládába? |
Az epesztő fösvénység, |
Gyötör csalárd ragyogványja, |
S titkon öl a szegénység. |
Éhen és szomjan lesed, |
A nagyok záros pitvarát |
Szívszakadva keresed. |
Örvendezve csókolod |
S ezzel hiánosságait |
Érdemidnek pótolod. |
S másoknak rabja lenni, |
Csak hogy szabad légyen sorba |
A több rabokkal menni. |
Ruháidra varratod, |
Szolgaságod szép jeleit |
Azokon fitogtatod. |
Rakatsz a felhők között, |
Amelybe bíbort s tafotát |
Az öt világ kötözött. |
Sok grádicsra emeled, |
Tőle készűlt palotádat |
Még magad is tiszteled. |
Légyen tiéd, barátom! |
Sorsom ettől az ég mentse. |
Becsesb az én sajátom. |
Én gyönyörködésemet; |
S így magam le nem vetkezem |
Szabados tetszésemet. |
Az egész természetet, |
Bennem a gondot enyhíti, |
Ha rabszíjjára vetett. |
A szép napot tisztelem |
S a csendes etéziákkal |
Élesztgetem kebelem. |
Liliomon sétálok |
S kevélykedve a Salamon |
Dicsőségén járkálok. |
Lelkem feléleszthetik, |
Ezt a gazdagok borai, |
Óh, ezt ritkán tehetik. |
A bujaság mostoha, |
Ez legtöbbször elenyészett, |
Az nem változik soha. |
Itt kinyújtja énnekem, |
S pengetvén lantom húrjait, |
Édesíti énekem! |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me