Csokonai Vitéz Mihály: Hunyadi Ferenchez
A tebenned bízó szívnek mindene!
Kitől vagyon minden mozgás, lehellet, |
Légy kegyelmes hadnagy kis néped mellett. |
És egész házával
Lakozz mind éjjel-nappal; |
Alleluját zengjen
Házadban e főpappal. |
Illesd meg a mennyekből csepegő tiszta mézeddel!
Pengesd, Úrnak egész háza! víg Jedutumodat, |
Tisztelt papodat, |
Hív Áronodat. |
Leányi Sionnak |
Majd víg nótát vonnak, |
Cedruságat e megtisztelt főre fonnak. |
Inneplő muzsikával örvend papjának életén.
A vígadó vőlgyekből felhat s az egekig ér, |
Így mindent megnyér, |
Érted amit kér, |
Próféták fiai,
Hadd lehessünk e nagy innep lantossai!
A hegyek alatt zuhogó szent forrásod, |
Hunyadi nevén örvendő ekhózásod. |
S azt az örök Hónornak köveire tették.
Zengjetek,
Ligetek!
Mély tiszteletet tévén érdemének,
Amelyet
Sok helyek
Tudósabb fiai tevének.
Melyet csak poéta-elme szemlélhetett: |
Képzelés sok titkot esmérnünk engedett. |
Lobbantsd fel elménkben világos fáklyádat, |
A testi szemektől elrejtett dolgokat! |
Melybe a borzasztó homály köde laka: |
Sárgúlt már a hajnal első világával; |
Bontotta az édes álom gyenge mákját, |
Igéző orcáját vetette tűkörűl, |
Te tudod, óh! mennyből szállott Uránia. |
Egy Krisztus lábánál űlő Gamáliel. |
Mely a mindenható szent Atyához vezet - |
Mennyei súgárral fénylett ábrázatja, |
Rajta a Jehova négy betűje látszott. |
Tűndöklött, két lángot-vetett Kérubimmal, |
Mint emészthetetlen Mózes csipke-bokra. |
Melyről vígasztalás lágy balzsamát hintett. |
Felséges szelídség minden mozdúlásán. |
Mely hozzánk az Isten öléből kőltözött. |
Életet hazudó halál lesz életünk. |
Mint Mózesnek, mikor lejöve Sináról. |
Ruhája az égről a főldig terűle, |
Alatta tisztelő csókkal mosolyogtak. |
Melyben idvezlették sokan e főpapot. |
Szent borzadás fogá lelkünket meghatni: |
Leányi tisztelnek egy kegyes Áronnak, |
Hosszas sorral vagynak metszve sittim-fába, |
E néppel mindennap tévén áldozatot, |
Kedvesebb a sok száz lelkek életénél; |
Ég-főld közt a sok száz vivátok szaladnak. |
Mert az égre ilyen kérések jöttenek: |
Ezt esdekli sok száz szívnek indúlatja, |
Aki szent orcádhoz vezérli népünket, |
Hordozza a tőled írt törvény tábláját. |
Hordozd kézen fogva több prófétáiddal, |
Hogy légyen házadat építő Esdrásod. |
Légyen a nép előtt szente Jehovának. |
Végre az egekbe ragadd fel Illyéssel, |
Melyet énekelnek a huszonnégy vének. |
Mely a Kérubimok rettentő vállán áll. |
A változhatatlan végű kérésekre; |
Alól, a felhők közt a főld s tenger bömbölt, |
A forgószeleknek szárnyán végezett el - |
A Jehova lelke lakozik veletek, |
Törésre állt Mózest, istenes papokat. |
Olyat, mint Hunyadi, akit már esmértek, |
Bőlcsebbet? - mit mondok! - Már nem szólok többet. |
Hosszan bársonyozván az eget jobbfelől. |
S az élő Istennek lábaihoz űle, |
Háromszor kiáltott szentet Jehovának; |
Zengett a szent minden szerafim szájában. |
Hangjára az egek öszverendűlének. - |
Hogy azt, amit láttunk, adhassuk tudtodra; |
Képzelés esmérnünk sok titkot engedett. |
Melyben maga, óh! |
Óh, keserves szó! |
Gyászhalmát könnyekkel áztatják,
Rózsákat béhullatják,
Maga zokog az egekig óhajtozó |
Jajjal az Ekhó. |
Árnyékozd bé jóságoddal,
Mint több kegyes prófétáidat. |
Forrásként áraszd fejére
Onnan feljűl bőv áldásidat, |
Jóvoltod légyen sisakja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me