Babits Mihály: TÖREDÉKEK AZ ISKOLAI FÜZET-BŐL | Verstár - ötven költő összes verse

TÖREDÉKEK AZ ISKOLAI FÜZET-BŐL

1936-1939

Mint a gróf ki inasát
nem is embernek tekinti,
hanem valamilyen gépnek,
és ha ember: annál rosszabb:
kevésbbé használható...

A gleccserek kékesfehéren
csillognak a délsarki tenger
mélyfekete vizében.
Magány, határtalan magány.
Alattunk mélyen az örök jég.

... ahogy magáról az esőt lerázza,
mint keresztvizet egy dacos pogány,
kinek nem csillapul parázna láza,
bár a megváltás cseppje homlokán...

Lehet-e élni evvel a szeszélyes
érzékenységgel, evvel a bolond
reszketegséggel ebben a veszélyes
világban...?

Az alkony fagyos ollajával
lenyirta sörényét a napnak,
aranysörényét - most kopasz,
sima fejü...

Üljünk el hát rossz szivünkkel
s egy-két szomorú szivünkkel...

Mint szürke lovacska a hámba,
bebujok a szürke ruhámba.

Fogarason egyedül
megtanultam görögül.

Oly messze vagyok hogy már a szavam,
ugy tetszik, nem is lehet érthető
s magam is néha ugy nézem magam
mint régvalót akit a temető
takart el, s már csak az emlékezet
tud róla, melyben élő és halott
egyformán jár s kél, s olykor azt hiszed,
a holt is él, és viszontláthatod,

ha visszamégy a régi helyre, hol
annyiszor láttad azelőtt! De én...

Beteg vagyok, éves beteg,
nemcsak hogy elcsüggedek
A világtól elzárkózom
Levegőmben nincsen ózon.

Hadakozom a világgal s idővel
Óriásoknak szegülök ellene
Jégverésben állok meztelen
malmok acélzugását hallom
s remegő ujjaim közt görcsös tollam
szalmaszálam, egyetlen fegyverem

Magyarságom naiv gőgje fogytán
De magyarság eredendő veszélyi
fejem körül feketén tornyosodván,
szavaim súllyal és kínnal teremnek,
mint bölcsek szemén a nehéz könnyek,
vagy sűrü mézga a beteg fa odván.

Jönnek a rémségek
. . . . . . . . . . . . . .
Itt senki
senki, senki
senki, senki, senki
nem kivánja
. . . . . . . . . . . . . .
Mondd nékik,
ne felejtsék el,
hogy tele az élet
gyönyörüséggel...

Messze van innen az Óceán,
messze van az északi tenger,
messze vannak a friss szelek
(messze van a Szabadság)

Szólnak róla, de még egyelőre
nem emelkedett törvényerőre...

Vesszenek az Eduárdok!

Vérmező hollói
mondják: Kár, kár, kár.
Mért irod ezt versbe?
Sok vers irta már:
Kár, kár...

Szived nyugtalan volt
életed bohó
Rosszkor voltál félénk
és rosszkor mohó
Óh, óh...

Vörösréz az ablakon
Sárgaréz a falakon
(az esti nap)

Ha szeretnél, akkor szeretnél

Voltál étkem és borom
Szeretőm és doktorom
Kisasszonyom, asszonyom
puha meleg bársonyom
aranyom

Futsz.
Szinészkedni tulságosan
tudsz.

Tudod, mi áll előttem?
A fulladás.

Már alkonyul az életem...
Kellene még egy szerelem!

***

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me