Babits Mihály: A GYÉMÁNTSZÓRÓ ASSZONY
vetni amaz őrült asszony útjai elébe:
kit tántorgóvá vakított szörnyű vesztesége.
taposták szét talpas, süket katonák!
idegenné zárták tőle legjobb otthonát.
jobbra is, balra is árok, meredék
s minden lépten szórja, veszti kincsét, erejét.
ékeskedik csináltvirág- s üveggömbfüzérrel,
mely gáncsot vet lábainak, ahogy küzd a széllel.
vak tátongó mélység szélén fut és egyre fut -
mégis fény ragyogja be, s nem sötét az ut.
hanem az a gyémánt, amit elhagyott:
még az árokba is utánaragyog!
szegény őrült asszony útjai elébe;
mert anyánk ő s a miénk minden vesztesége.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me