Babits Mihály: ARNO MENTÉN
az óleander a falon
piroslik már a hajnalon
de Flórenc még az éjben ül.
s vakít fénylő virágu domb,
de nem zeng tücsöktől a lomb
s a görög ének néma már.
a szellő bársonyos lehén
s a fülemülét fülelem én
illatos mondolás között.
dalolj csak addig, csalogány,
míg megtöri a berek-árny,
a napnak zsenge nyílait!
fény, hadköpenybe nézve szét
s az ijedt szerelem szemét
rémítik hosszu ujjai.
megöli sápadt éjszakám,
mit néki szív és csalogány?
bánja, ha meg is hal szegény!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me