Amade László: XXIX., ÁMBÁR NINCSEN, DRÁGA KINCSEM, ELŐTTED ÉRDEMEM...
Ámbár nincsen,
Drága kincsem,
Előtted érdemem:
Csak kétségben,
Reménségben
Ég érted én szivem;
De én ezt mért érdemlettem?
Azért talám, hogy szerettem?
Bennem hibát nem találtam,
Mert hiven szolgáltam.
Mindenképen,
Tisztán s épen
Hozzád folyamodtam;
Nem most érted,
Hogy csak érted,
Egyedül kinlódtam:
De ha igy bánsz ily hiveddel,
Mit mivelsz ellenségeddel?
Ah szivednek nincs hüsége,
Gyémánt keménysége.
Alkalmassint
Mert ennyi kint
Szenvedek, itélem;
Hizelkedni,
Mert változni
Nem tudok, azt vélem;
Nincs érdeme az hüségnek
Kik tisztán s igazán élnek;
Módi, látom, az álnokság,
Tetszik az ravaszság.
Dobog szivem
Régi hivem,
Ha ezt meggondolom,
Kit már ismérsz,
Mert máshoz térsz,
Sirva tapasztalom:
Annyira hogy megvetettél,
És majd porrá elégettél,
Nem gondoltam, ezt megérem,
Ez bizony szemérem!
Érted mégis,
Bár hóltig is
Szivessen kinlódom;
Bár mint olaj, -
Nem kevés jaj! -
Ingyen elolvadom:
Legyek szerelmed példája,
Gyilkosságodnak praedája,
De mégis szánj, szállj magadban
Adj részt jutalmodban.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me