Amade László: LVIII. EN BABÁCSKÁM, NYILT RÓZSÁCSKÁM...
Én babácskám,
Nyilt rózsácskám,
Éretted epedek;
Töviseket,
Hegyeseket
Éretted szenvedek:
Kukuk! én kukucskám!
Had! had! én madárkám!
Farsang farkán
Csúsz a fa szán,
Azért is szeretlek!
Én babácskám,
Hiv foglyocskám,
Én is foglyod vagyok;
Irigyeid
S ellenségid
Mivel látod, nagyok:
La, la, la! hadd légyen,
Mégis véghez mégyen,
Bár igy dúlnak,
De elmúlnak,
Végtére pirúlnak.
Azt gondolják,
Majd megtudják,
Mi vagyon közöttünk;
Kitalálják,
Fölóldozzák
Ketten mit kötöttünk:
Ha, ha! csak nevetség,
Nem egyéb, csak kétség,
Nem, nem szánják,
Hanem bánják,
Tőlek elpártúltunk.
Én babácskám,
Alakocskám,
Ne tartsunk ezektül,
Hajócskánkra,
Bárkácskánkra
Habozó szelektül;
Tiszták vagyunk, szivem,
Tudja az ég, hivem,
Rá, rá, fogd rá!
Eb orokra
Ne kössük, édessem.
Hozzám ne juss,
Tőlem hogy fuss,
Mondja az Tityrus;
Másra szorúlj,
Tőlem pártúlj,
Mint ebnek mondja: kuss!
Trucz, trucz csak azért is,
Messe bármit ért is,
Uj! ju! éljünk,
És szeressünk,
Tisztán csak azért is!
Okossan
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me