Amade László: IX. AZTAT TUDD MEG, ÉN MÁR TÖBBET...
IX. AZTAT TUDD MEG, ÉN MÁR TÖBBET...
Ha ki pirúl, légyen kiért,
És ha szenved, légyen miért,
Az ki megérdemli,
S meg tudja kémélni.
És ha szenved, légyen miért,
Az ki megérdemli,
S meg tudja kémélni.
1.
Aztat tudd meg, én már többet
Soha nem szeretlek;
Ennyi sok kint és ennyi szint
Bizony nem szenvedek:
Mert látom, hogy mind ravaszság,
Tapasztalom, csak álnokság,
Érted héjában gyötrődöm,
Nincs másod ez földön.
Aztat tudd meg, én már többet
Soha nem szeretlek;
Ennyi sok kint és ennyi szint
Bizony nem szenvedek:
Mert látom, hogy mind ravaszság,
Tapasztalom, csak álnokság,
Érted héjában gyötrődöm,
Nincs másod ez földön.
2.
Minden testre, olly torkos vagy,
Mint holló reá szállnál,
Minden szivet, olly gyilkos vagy,
Darabra szaggatnál,
Most kemény vagy, mint az márvány,
Most szines vagy, mint szivárvány,
Már elég vólt, ezt megúntam,
Magamrúl tanúltam.
Minden testre, olly torkos vagy,
Mint holló reá szállnál,
Minden szivet, olly gyilkos vagy,
Darabra szaggatnál,
Most kemény vagy, mint az márvány,
Most szines vagy, mint szivárvány,
Már elég vólt, ezt megúntam,
Magamrúl tanúltam.
3.
Azért égjek és szenvedjek,
Ki nem tud szeretni?
Hanem a ki minden szélre
Zászlóját ereszti?
Egygyel nem contentálódik,
Hanem mindenért kinlódik,
Átkozott annak szerelme,
Szivek veszedelme.
Azért égjek és szenvedjek,
Ki nem tud szeretni?
Hanem a ki minden szélre
Zászlóját ereszti?
Egygyel nem contentálódik,
Hanem mindenért kinlódik,
Átkozott annak szerelme,
Szivek veszedelme.
4.
Disputálni nem akarom
Gusztussát senkinek,
Ki huszonnégy órára is
Tart valakit hivnek:
Úgy sincs ize, teljék kedve
Czukrot makkal egyeledve,
Inkább böjtöl az én szivem
Nemessebb én izem.
Disputálni nem akarom
Gusztussát senkinek,
Ki huszonnégy órára is
Tart valakit hivnek:
Úgy sincs ize, teljék kedve
Czukrot makkal egyeledve,
Inkább böjtöl az én szivem
Nemessebb én izem.
5.
Elégedjél már meg ezzel
Hogy mennyit gyötrödtél!
Hivségemért és hitemért
Hogy majd majd megöltél;
Teljék azért másban kedved,
Nem nékem való szerelmed,
Bánom, hogy igy történt dolgom,
De boldogabb sorsom.
Elégedjél már meg ezzel
Hogy mennyit gyötrödtél!
Hivségemért és hitemért
Hogy majd majd megöltél;
Teljék azért másban kedved,
Nem nékem való szerelmed,
Bánom, hogy igy történt dolgom,
De boldogabb sorsom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
