DEZSŐ, CSANÁDI PÜSPÖK.
DEZSŐ, CSANÁDI PÜSPÖK.
Püspöki székre emelkedését Imre király pártfogásának köszönhette. A XII. század utolsó éveiben mint királyi kancellár tűnik föl,* a káptalanok pedig a püspökválasztásnál rendszerint figyelemmel voltak a király kancellárjára vagy alkancellárjára. Eleinte egyházi állásának megnevezése nélkül, de még ugyanabban az évben (1199) szebeni préposti tisztségének megjelölésével* szerepel mint kancellár.* Utóbbi oklevél a csanádi egyházmegye területén ma már csak romokban heverő, ősi dénesmonostori prépostságnak* első emléke. Ekkor kegyurai, Dienes comes unokái, a monostor javait tékozolták. A monostor prépostja, Belus, szerzeteseivel a királynál keresett orvoslást, mire Imre király a kegyúri jogot Onth* comes fiaira ruházta.* Az erről szóló oklevelet 97állítja ki Dezső («Datum* per manus Desiderii aule regine cancellarii et prepositi de Zebyn») kancellári állásának – «a királynő kancellárja» – téves megjelölésével. Éppen Dezső püspök korában (1198-ban) történt, hogy a királyi kancellária mellett más országos kancellária létesült. A király ugyanis átengedte öccsének. Andrásnak, országa déli részét, ahol utóbbi «dux» címen királyi hatalmat gyakorolva, oklevelét saját kancellárjával állíttatta ki.* A királynőnek azonban csak 1224 óta van külön kancellárja.* Legutoljára* az az oklevél kelt kezéből, melyben Imre király a királyi udvarnokoknak Esztergomban, Szent Lőrinc-egyház körül fekvő földjét az estergomi káptalannak adományozza.*
Tkalčić, Mon. Zagr I. 7. Hazai okmánytár, V. 1.
Knauz, Mon. Strig. I. 160.
Az 1200–1201 oklevelekben mint királyi kancellár és – egy kivételével (Fejér, Codex diplomaticus II. 376.) – mint szebeni prépost fordul elő.
Monasterium Dyenus comitis. (Fejér, id. m. II. 373–375., Knauz, id. m. I. 160–161.) Monasterium sancti Spiritus Dyenusmonustura nuncupatum. (Fejér, VII/4. 121.)
Szentpétery olvasása szerint «Onch». (Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 1923, I. 55. l., 182. sz.) Azonban «Onth» mellett szól az a körülmény, hogy ma is van Ant nevű helység, mely a kegyúr emlékét fönntartotta. (Dr. Karácsonyi János vál. püspök úr szíves közlése.)
Knauz, id. h.
A váradi káptalan 1315. évi átiratában fönnmaradt szövegben tévesen: «Datam». Az oklevél fényképét Szmatlik Antal prímási világi levéltárnok úrnak köszönöm.
Fejér, id. m. II. 320. VII/5. 139. Fejérpataky. A királyi kancellária az Árpádok korában. Budapest, 1885, 35., 94.
Fejér. id. m. III/1. 469. V. ö. Fejérpataky, id. 50., 98.
1202-ben.
«Datum per manus Desiderii, prepositi Scibiniensis, dilecti fidelis nostri.» Knauz, id. m. I. 163–164.
Ebben az (1202) esztendőben lett csanádi püspökké.* Érsekétől megerősítését csakhamar elnyerte és püspökké szenteltetett. Majd megvált a kancelláriától és átvette egyházmegyéje kormányzását.* Ekkor még általában az volt a szokás, hogy a kancellárok püspöki székük elfoglalásakor elhagyják a királyi udvart. A kancellárság még nem volt összeegyeztethető a főpásztori méltósággal.*
Zimmermann-Werner, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1892. I. 5–6. Fejér, id. m. II. 462.
Ugyanezt tapasztaljuk Róbert veszprémi püspök kineveztetésekor. Mon. Vespr. I. p. XV., LXXX.
Imre király uralkodása alatt mindvégig prépostok töltik be a kancellári hivatalt, Fejérpataky, id. m. 93–94.
Dezső az egyetlen középkori csanádi püspök, akinek pecsétje – a pannonhalmi főapátság levéltárában – korunkra maradt. Ezt sajátságos körülménynek köszönhetjük. Az Uros szentmártoni apát és a pozsonyi jobbágyok közt fölmerült birtok pör elintézését András király Gertrud királynéra, Berthold kalocsai érsekre és az udvarban tartózkodó főurakra bízta. A pörös felek azonban a főurak beleegyezésével Dezső csanádi püspököt, Poth korábbi nádort és Sándor somogyi ispánt kérték föl békebírákul. A békebírák ítéletlevelükre ráfüggesztették pecsétjüket. Így maradt fönn Dezső püspök pecsétje 1213-ból.* A pecsét piros-fehér-sárga selyemfonaton függ; ülő főpapot ábrázol; köriratából még kivehető e szó: CENADIENSIS.*
A pannonhalmi Szent Benedek-Rend története, I. 289–290.
A pecsét fényképét és rajzát dr. Mihályi Ernő pannonhalmi levéltárnok úrnak köszönöm.
Főpásztorkodása alatt gyakran találkozunk nevével királyi és pápai okleveleken, úgyszintén a Váradi regestrumban. Ez ügyek megvilágítják Dezső püspök alakját is.
Dezső püspök, mint András királytól kinevezett bíró előtt* az aradi várnépek, névszerint Mátyás és Sorloudon – azzal vádolták Miklós főesperest és csanádi kanonokot, hogy Basarág* nevű földjüket jogtalanul elfoglalta. Miklós főesperes azonban hivatkozott Ugrin* fia, Kelemen nevű szabad emberre, akitől a földet vásárolta. Kelemen a főesperes mellett azt vallotta, hogy azelőtt sem volt e birtok az aradi várjobbágyoké, hanem az ő öröksége. Dezső püspök úgy ítélkezett, hogy Kelemen az aradi várjobbágyok tanuskodása ellen tüzes vasat hordozzon Váradon. Kelemen ennek eleget tett és bebizonyult, hogy igazat mondott.* Szintén Dezső püspök előtt* emelt vádat* Serkedi* Máté, Mátyás és Texa–Puer pap* rokonai – ellen. Dezső püspök átadta őket jószágkormányzójanak, Szinta* ispánnak, hogy felettük ítéletet mondjon. Azonban erre nem került a sor, mert a felperes azokat a szolgákat, akik miatt keresetet indított, valamennyi utódaival szabaddá tette.* Máskor az imént említett 98püspöki jószágkormányzó pörlekedett* földijével, Kezed tomonai lakossal. Azzal vádolta, hogy örökös nélkül elhalt fivére pénzét – száz pensát – elrejtette. Ez ügyben Dezső püspök bíráskodott.* A püspök úgylátszik tüzesvaspróbára Váradra utasította a pörös feleket. A Regestrumban ugyanis azt olvassuk, hogy «Kezed Váradon hordozván a vasat, igazságot nyert.»* A püspök mellett a csanádi főispán és a zarándi udvarbíró is szerepelt, mint bíró az istenítéletekkel kapcsolatban. Így Pál csanádi* ispán ítélkezett* abban a perben, melyet Lodomér* és a Zounok-vidékiek indítottak lopás címén a Katha nemzetségből származó Farkas szolgája, Hisce ellen. Pál ispán az alperest tüzesvasítélet végett Váradra utasította. Hisce azonban, «hordozván a tüzes vasat» igazságot nyert.* Midőn Pál apateleki* alispán a Piski faluból* való Tengurdot lopás miatt bepanaszolta,* a bíró, Nevetlen* zarándi udvarbíró, poroszló pedig a Gyarakról* való Juan volt, a vádlott fölmentetett.*
1225-ben.
«Bursorog». Annakidején falu, ma puszta Arad vidékén.
«Wgni». Valószínűleg «Wgrini» helyett. (Karácsonyi János szíves közlése.)
Karácsonyi–Borovszky, Regestrum Varadinense ordine chronologico digestum. Budapest, 1903, 283–284.
«Coram Desiderio, episcopo Chanadiensis» («Chanadiensi» helyett).
1228-ban.
«De Surcud».
«Cognatos pueri sacerdotis». Helyesen: «Pueri».
Scumtho, Scymcha = Szinta, Szimta (Karácsonyi előszóbeli megjegyzése).
Reg. Var. 289.
1220-ban.
Poroszló a szintén Tomonából való Scema volt.
«Praenominatus Kezed, portato candenti ferro Varadini, iustificatus est». Reg. Var. 253.
De Chenadu.
1220-ban.
A Váradi Regestrum első kiadásában: «Hisce servus Farkasii de genere Katha, impetitus de furto, Alodomero et comprovincialibus Zounok». Az eredeti – elveszett – kéziratban bizonyára ez állott: «a Lodomero». V. ö. Reg. Var. 242. l. 107. és 237. szám. Borovszky, Csanád vármegye, I. 54.
Reg. Var. 242.
«Apa» a mai Apatelek Borosjenőtől délre a csanádi egyházmegyében.
«Pisuqui» eltűnt hely Sikula környékén a csanádi egyházmegye mai területén.
1213-ban.
Nueclem = Nevetlen (Karácsonyi előszóbeli észrevétele).
Hajdan Hosszú-Gyarak Borosjenő közelében.
«Iustificatus est». Reg. Var. 169.
Dezső püspök idejében többször találkozunk Gottfried aradi prépost nevével a Regestrumban. 1219-ben* beperelte Simont és Bereczket tizenöt márka kártérítési összeg iránt. Tóbiás szolnoki udvarispán, mint bíró, tüzesvaspróbára Váradra küldte a pörös feleket. Itt abban egyeztek meg, hogy az alperesek a prépostnak három márkát fizetnek* és kielégítik a bírót is.* Gottfried a poroszló kielégítését vállalta magára.* Két év mulva* hasonló pere van a prépostnak: Berente* lakosai ellen emelt panaszt azért, mert tizenöt ökrét elhajtották és egy emberét karddal megsértették. Bíró volt Miklós nádor, poroszló pedig Janus* faluból való Zuma. Váradon, a tüzesvasítéletek színhelyén megegyeztek abban, hogy az alperesek Gottfried prépostnak négy márkát, a pristaldusnak felet adnak, a prépost pedig a bírónak tesz eleget.* A következő esztendőben Miklós nádor előtt Katai Mihály fia Bodont azzal vádolta,* hogy megölte a Pauli* egyház Heyka*, nevű birtokán az egyház szolgáját.* A nádor elküldte a peres feleket tüzesvaspróbára Váradra.* Gottfried prépostot, úgy látszik, a «Pauli egyház embere» képviselte, aki azonban Váradon megégette magát.*
«Guttredus (így!) praepositus impetiit Simonem… iudice Tobia,… pristaldo Matthia… Qui ad ferrum Varadinum directi taliter convenerunt…» Borovszky ezt úgy fordítja: «Bíró volt Tobias…, pristaldus pedig Mátyás…, kik tüzesvasítélet végett Váradra jövén, akként egyeztek meg…» (Csanád vármegye története, I. 54.). Valószínűleg azonban csak a pörös felek mentek Váradra a bíró utasítására, utóbbi pedig otthon maradt.
Kisasszonynapján (szept. 8.) a «Zanptó»-nak nevezett helyen. Utóbbi talán a mai Tasnád-Szántó.
A Dobur faluból való Mátyást.
Reg. Var. 238–239.
1221-ben.
Falu Borsod vármegyében.
Jánosi falu Gömörben.
A fizetést Mária Magdolna napján (július 22-én) a keresztesek Pop nevű falujában teljesítik. Papi helység szintén van Borsod megyében is. V. ö. Reg. Var. 262.
«Guthfreeus» Guthfretus helyett.
A Regestrum kiadói szerint Her-Pályi, manapság puszta Bihar vármegyében Berettyó-Újfalu mellett. Nem valószínűtlen azonban, hogy a Pauli egyházat közelebb kell keresnünk Aradhoz.
Amennyiben Pauli alatt Herpályit kell értenünk, Heyka azonos lehet a későbbi Ajka – szintén biharmegyei – helységgel.
«In praedio ecclasiae de Pauli, nomine Heyka, occisus esset servus ecclesiae per servientem Bodun filium (helyesen: filii) Michaelis de Kata.» Borovszky ezt így fordítja: «A Pauli egyház pusztáján Katai Mihály fia Bodun megölte egyházának Heyka nevű szolgáját». (Csanád vármegye, I. 55.)
A nádor poroszlója ekkor is a már említett Zuma.
«Ubi homo ecclesiae de Pauli combustus est». Reg. Var. 279–280.
Több egyházmegyei helység nevét egyedül a Váradi regestrum őrizte meg, mely élénk színekkel 99tárja elénk az akkori életet. A Váncsod* faluból való János azzal vádolta* András földjét és két cinkostársát,* hogy felgyujtották házait. Mike ispán volt a bíró, poroszló pedig a Gurbára* való Don. Az egyik alperes* Váradon «hordozván a vasat, igazságot nyert», az említett András és másik társa* azonban, midőn érezték, hogy megégették magukat: az egyházba menekültek.* Az aradi vár jobbágyai, továbbá Basu hadnagy, Nuhu, Bayr, Belche és Kelemen századosok a várnéppel együtt vádat emelt* a Csanád-nemzetségbeli Gervasius ellen Besenyő nevű föld miatt. Bíró volt Miklós nádorispán, poroszló pedig a Hodos-*nemzetségbeli Gonga. A várnépek egyike hordozván a vasat, az említett földre vonatkozóan igazságot nyert.* A dénesmonostori prépostság környékén fekvő Mokra faluból* való Viba fivérének meggyilkolásával vádolta* Ibát és ennek fitestvérét, Danust.* Iba azonban a maga és testvére nevében «hordozván a vasat, igazságot nyert.»* Két sajti-i* lakos lopás miatt bepanaszolta* Attila embereit* Miklós nádorispánnál. A vádlottak egyike betegsége miatt nem vehetett részt a tüzesvasprópán,* másika Váradon megégette magát,* háromról pedig kitudódott, hogy kezüket a káptalan pecsétjének letörése után álpecséttel lepecsételték. Ezeket tehát szintén pörveszteseknek minősítették.* Hasonlóképpen járt* a mai Paulis szomszédságában feküdt Sorloud faluból való Hegun, aki Váradon vitte a tüzesvasat, de a kanonokok kezét nem vizsgálták, meg, mert a pecsétet nem találták épnek.*
«Vansud». Biharmegyében Berettyóujfalutól keletre.
1213-ban.
A «Guzar» (ma Guszár puszta Váncsod mellett) faluból való Tumen és a szomszédos Újlakról (Viloc) való György.
Borosjenőtől keletre a csanádi egyházmegyében.
György.
Tümen.
«Sentientes se combustos esse, confugerunt ad ecclesiam. Reg. Var. 168.
Ugyancsak 1213-ban.
Hudus.
Reg. Var. 176.
«Viba de villa Macra, praedio Lelcz». Az eredeti kézirat szövege bizonyára a következő volt: «praedio monasterii de Lelez» vagy «praedio praepositi de Lelez». Ezért e megjelölés alatt valószínűleg a Mokra helységet kell értenünk.
1220-ban.
Bíró volt Mika bihari ispán, pristaldus pedig Ananias Buc faluból.
Reg. Var. 248.
«De villa Soht». A helység nevének kiejtése kétségkívül Sajt és így valószínűleg azonos a csanádegyházmegyei Sajtival (Sajtény). Van ugyan Szilágy (máskép Közép-Szolnok) vármegyében Tasnád mellett szintén «Sajti» nevű puszta. Biztos útmutatóul szolgálna Sajt helység meghatározására a pörben szereplő Márton poroszló lakóhelyének ismerése. Utóbbi Vera faluból (de villa Vera) volt, de ennek fekvése ismeretlen. (Reg. Var. 258.).
1221-ben.
«Homines Athilae, scilicet: Georgium, Visam, Vyrsint et Milum et postea unum hominem Bes, scilicet Petrum de praedio Athilae».
«Petrus vero fur, propter infirmitatem ferrum levare non potuit.»
«Georgius combustus est.»
«Manus vero trium, scilicet Visam, Virsint et Mil, fracto sigillo Capituli, falso sigillo faerant sigillatae. Qui pro iniustis hab iti sunt». (Reg. Var. 258.)
1213-ban.
«Canonici manum eius non inspexerunt, quia sigillum non sanum invenerunt. (Reg. Var. 172.)
Kálmán király megtiltotta, hogy istenítéleteket máshol, mint püspökségek és nagyobb prépostságok székhelyein tartsanak jellemző, hogy utóbbiak közül az egész országban Budán kívül csak a csanádi egyházmegye területén fekvő Aradon tartottak istenítéleteket: Cesar békési várparancsnok* és századosai László bácsi ispán és országbíró előtt Miska fia Mártonnal perlekedtek* Kechen nevű föld miatt. Azt állították, hogy az a békési vár birtoka. Miska fia, Márton, azzal védekezett, hogy ezt már a felperesek jogelőde is vitatta. Midőn azonban ez az ügy Márton apja idejében Gyula nádorispán elé került, utóbbi a peres feleket a Dran faluból való Illés fia Eusi* poroszló útján tüzesvasítéletekre Aradra utasította.* Márton szavainak igazolására felmutatta az aradi káptalan bizonyító levelét.* Ennek a felperesek nem mertek ellentmondani. László ispán, mint bíró ezért elmarasztalta őket, hogy pedig e jogügylet kimenetele eltörölhetetlen fönnmaradjon, 100mind a két pörös félt Váradra rendelte. A perbeli eljárást azután a váradi káptalan bizonyítványával megörökítette.
«Cesar princeps erat (helyesen: exercitus) de Bekes»
1229-ben.
Reg. Var. 291 úgy látszik sajtóhibából «Husii». Az 1550. évi kiadásban: «Eusij». V. ö. id. m. 347*).
«Iudicio ferri candentis Orodini fuissent condem. nati».
«Martinus… hoc ostendit testimonialibus literis Orodiensis capituli».
Már egyedül ebből a tényből, hogy Aradon tartottak istenítéleteket, következtethetünk arra, hogy Dezső püspök székhelyén, Csanádon is tarthattak ilyeneket. Minthogy a Csanádon tartott istenítéletekről semmi följegyzésünk nincs és Dezső püspök a pörlekedő feleket Váradra küldte, Borovszky* azt következteti, hogy Csanádon nem voltak sohasem istenítéletek. Azonban ez valószínűtlen. Csanád mindenképpen alkalmas hely volt istenítéletek számára: Szent vértanu porait rejtette magában. Abból a körülményből, hogy az Aradhoz jóval közelebb eső Zaránd vármegyéből szintén Váradra küldettek a pörlekedő felek, sőt maguk az aradi várnépek Váradra mentek ügyük eldöntése végett, éppoly joggal következtethetnénk arra, hogy Aradon nem voltak istenítéletek, ha ezekről az idézett följegyzés nem maradt volna ránk. Váradot azért keresték föl különösen szívesen, mert ott Szent László hamvai pihentek, akit legendája különösen mint az ártatlanok oltalmazóját dicsőíti.*
Csanád vármegye története. Budapest, 1896, I. 52.
Bunyitay, A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883, I. 74.
Dezső püspököt az egyház feje gyakran kitüntette bizalmával, majd egyik, majd másik ügyet bízva rá.
Első pápai megbízatása a Kalán pécsi püspök ellen felhozott vádak megvizsgálása. Az ügynek előzményei valószínűleg politikai háttérben gyökereztek.
A pápa a csanádi püspöknek és a cikádori apátnak meghagyja,* hogy tűzzenek ki Kalán számára időt és helyet, ahol rajtuk kívül még két püspök és három apát előtt magát igazolja.*
1205 június 19-én.
Fejér, id. m. II. 462.
Dezső püspök e megbízatásnak azonban nem tehetett eleget, mert II. Endre király kíséretében volt a ruthének elleni hadjáratban. A cikádori apát azt jelentette, hogy a csanádi püspök távollétében nem indíthatja meg a tárgyalást.*
1205 október 8-án (Knauz, id. m. I. 180–181, Fejér, id. m. III/1. 23. Földolgozva Magyar Sion 1892, 12–15., Fraknói, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. Budapest, 1901, I. 43 sk. U. az, A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Budapest, 1895, 28–31.
Néhány év mulva* Dezső püspök elvesztette III. Ince* pápa kegyét. Egy comes a csanádi püspökség területén Szent Péter tiszteletére templomot emelt és ezt közvetlenül az apostoli szék joghatósága alá akarta helyezni. Dezső püspök, úgy látszik, ellenezte kívánságát. Ezért a pápa az esztergomi érseknek meghagyta, hogy bírja rá Dezső püspököt a comes kívánságának teljesítésére.* A XIV. század elején, a pápai tizedlajstromban már több Szent Péter-plébániaegyház fordul elő.* Volt ezenkívül a püspökség területén Szent Péter-monostor is: Szagyún.* Melyik volt ezek között a Dezső püspök korában alapított Szent Péter-egyház, azt adatok hiányában nem tudjuk eldönteni. Azonban 1215-ben ismét megbízatással keresi föl Dezső püspököt Ince pápa: az esztergomi és kalocsai érsekpörével.* Ince pápa utódja, III. Honorius, szintén megbízással fordul hozzá. Kiküldi a pécsi püspöknek a Szentföld céljaira szánt adományának behajtására.*
1210 június 30.
Borovszky szerint, ki ezt az eseményt Batthyany (Series episcoporum 10) nyomán az 1213. évre helyezi: Honorius pápa. (Csanád vármegye, I. 348.)
Baluze, Epistolae Innocentii III. Paris. Tom. II. 455. Fejér, HI/I. 99–100.
Monumenta Vaticana Hungariae. Series I. Tom. I. (Rationes Collectorum Pontificiorum in Hungaria) p. 147., 154., 156.
Hajdani monostorok a csanádi egyházmegyében. 158 sk.
Theiner, Vetera Monumenta Slavorum meridionalium, Romae 1863, 59. V. ö. Knauz, id. m. I. 209.
V. ö. az 1219 január 23-án kelt pápai oklevelet. (Theiner, Mon. Hung. I. 19.)
Midőn az esztergomi és kalocsai érsek között vita tárgya lett, melyiküket illeti meg kettőjük közül a királykoronázás joga, Dezső az esztergomi érsek pártjára állott. A gyakorlat az esztergomi érsek jogát vitte diadalra.*
Batthyany, Series episcoporum 9.
Ez időtájban* II. Endre a tihanyi monostornak a csanádi egyházmegyében Morlova vagy Morotva* és Bálányos vagy Bárányos* nevű birtokokat adományozza. Mindkettő az Alsó-Tisza balpartján feküdt. Jóllehet a víz szeszélyes mederváltozásai, 101áradásai és a török hódoltság sok pusztulást okoztak, a pannonhalmi Szent Benedekrend történetíróinak sikerült az adományozó-oklevélben fölsorolt helységek fekvéseit megállapítani. A Harangod nem más, mint a mai Aranka vize, amelynek torkolatától délre ma is ott van Morotva-puszta. A Kökényere a róla elnevezett Kökéndnél, a mai Nagykikindánál folyt. Ettől délnyugatra van Bogyár vagy Bocsár falu;* a közelében volt Talajos, amelyet meg kell különböztetnünk a messze délen levő Tarvastól. Bocsártól délnyugatra van ma a Crna-bara nevű ér, mely valószínűleg azonos a régi Fekete-érrel (Crna = fekete). Becsej neve Törökbecsében maradt fenn, amelytől délre van Borjas, az egykori Borjuól tájékán a Tisza partján.*
1211-ben.
Mortua.
Balwanus.
Bogar, Bocar.
A pannonhalmi Szent Benedek-Rend története X. (Erdélyi, A tihanyi apátság története, I.) 432–433.
Az 1215. év folyamán Dezső püspök Rómában járt és résztvett a november 11-én megnyitott lateráni zsinaton. Egykorú évkönyvek említik, hogy a zsinatra a magyar király is küldött követeket.* Balics megjegyzi: «Több magyar püspök is volt ott, de kicsoda, nem tudjuk.»* Nagy nyereségnek tekintették amaz oklevelek fölfedezését, amelyekből kitűnt, hogy Magyarországból János esztergomi érsek, Róbert veszprémi püspök és Uros szentmártoni apát és megjelentek a zsinaton.* Azóta azonban ismeretessé lettek ama bíbornokok, pátriarkák, érsekek és püspökök nevei, akik Ince pápa egyetemes zsinatán jelen voltak.*
Pertz, Scriptores XVII. 173., 186.
A római katholikus egyház története Magyarországon, II/I. 223.
Mon. Vespr. I. pag. LXXXII.
Neues Archiv für ältere deutsche Geschichtsforschung XXXI. (1906) 599. V. ö. Karácsonyi, Magyar főpapok a IV. laterani zsinaton. Religio, 1913, 313. Fraknói, Magyarország és a szentszék, I. 46. Mansi, Sacrorum Conciliorum nova et amplissima collectio XXII. p. 998. V. ö. Egyházi Lapok, 1927, 104. sz.
Öt év mulva ismét Olaszországban járt Dezső püspök. Páviában azonban furcsa helyzetbe sodródott. A váradi püspök* ugyanis nagyobb összeggel adós maradt a páviai polgároknak. Midőn nem sokkal reá* Dezső püspök résztvett a Canterburyi Szent Tamás vértanu ereklyéinek átvitelének ünnepén, a páviaiak lefogták ingóságait, elvették lovait, pénzét és minden holmiját és ily módon kényszerítették püspöktársa adósságainak lefizetésére. Följelentésére a szentszék egyházmegyéje két monostorának fejét, az aradi prépostot és az egresi apátot, úgyszintén az egresi perjelt bízta meg azzal, hogy a váradi püspökkel téríttessék meg az érte elszenvedett kárt.* Dezső püspök nevéhez fűződik az itebői prépostság alapítása.* Itebőn azelőtt bencésmonostor állott fönn.* Ennek szerzetesei eleinte bizonyára megfeleltek hivatásuknak, azonban Dezső püspök idejében a róluk szóló első hír már a megpróbáltatásokról tudósít, melyek II. Endre uralkodása alatt, főképpen a szentföldi keresztes hadjáratok idején egész országát és különösen délvidéki részeit megviselték.* Az itebői monostor lakói akkor – egyházuk ingó és ingatlan vagyonának eltékozlása után – a templomi szerelvényekből hamis pénzt vertek. II. Endre szentföldi hadjárata előtt, pénzszüksége enyhítésére, az egyház kincseit foglalta le. Azonkívül az ország több vidékén pénzverdéket állított fel és a réginél silányabb pénzt veretett. Ilyesféle pénzverőhely a csanádi egyházmegyében is volt.* Lehetséges, hogy az itebői szerzetesek II. Endre király elharácsolása elöl akarták a kincseket megmenteni s ezért vertek pénzt azokból,* bár e körülmény sem mentené eljárásukat. Dezső püspök erélyesen fogott hozzá megrendszabályozásukhoz. Azonban fenyítő kezét kikerülték az itebői szerzetesek: megszöktek. Csak három társuk maradt vissza. A püspök a történtekről jelentést tett III. Honorius pápának 102és II. Endre királynak, az elhagyott monostort pedig a csanádi püspökség számára foglalta le. Világi papokból társaskáptalant szervezett, azt a csanádi székeskáptalan beleegyezésével az Itebő közelében fekvő Csene, Papp és Ivánkahida* nevű birtokokkal és bizonyos tizedek átengedésével javadalmazta, élére a csanádi székeskáptalan tagjaiból prépostot állított. A káptalannal együtt kérte a szentszéket, hogy az új itebői prépostságot és társaskáptalant erősítse meg. A király helyeselte a püspök intézkedését és támogatta kérését a pápánál. A római kúria nyomozást rendelt. Megbízta Sándor váradi püspököt és a gyulafehérvári prépostot a vizsgálattal: vajjon az előadottak megfelelnek-e a valóságnak és a világi kanonokoknak a monostorba helyezése üdvös-e? Ezek megerősítették Dezső püspök tudósítását. A pápa 1221-ben a püspök eljárását jóváhagyta az itebői káptalanhoz címzett ugyanazon évi brévéjével a prépostságot – mely «rablóbarlangból» ismét imádságok helyévé és Isten házává lett,* – jószágaiban megerősítette és az apostoli szék pártfogásába fogadta.* A pápa 1221-ben erősítette meg Dezső püspök eme alkotását. Szervezése azonban 1218-ra esik, mert a váradi püspökhöz és a fehérvári préposthoz e tárgyban intézett pápai rendelet 1219-ben kelt.*
A váradi püspökség történetírójának, Bunyitaynak figyelmét elkerülhette a páviai kaland, mert nem említi, jóllehet Theiner oklevéltárát használta.
1219 december 15-én.
Theiner, id. m. I. 26.
Itebev, Itebew, Hytebev, Vituhu, Witubu. Id. m. II. 6.
Az elenyészett bencésapátságok 444.
Temes vármegye és Temesvár város története. Budapest, 1914, 193. Az itebői prépostságra nézve l. még: Hazai okmánytár, I. 11. Lehet, hogy eredetileg Bő is személynév volt. V. ö. Borovszky, id. m. II. 67, Pesty, Az itebői prépostság (Századok, 1875, 678–683.) V. ö. Az eltűnt vármegyék, 1379. Ecclesiam vestram. quae nigrorum fuerat monachorum». (Fejér, Cod. dipl. III/1. 314.) V. ö. Theiner, Vat. Mon. Hung. I. 611., 618. Ecclesiam de Vituhu, nigrorum ordinis monachorum, in spiritualibus et temporalibus destitutam te abbatem et monachos…» (Fejér, id. m. III/1. 282–283.)
Fejér, id. m. III/1. 347. Theiner, id. m. I. 29.
Oltványi, id. h.
Joni, Papi, Pons Ivance.
«Facta nunc de spelunca quasi latronum domus orationis et de iniquitatis locus Dei». (Fejér, id. m. III/I. 315.)
Fejér. id. m. III/I. 314–318. V. ö. Oltványi, A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története 63–65. Szentkláray, Plébániák története 16–17.
Téves az az állítás, hogy «ő alatta szűnt meg a Megváltóról nevezett itebői társaskáptalan, melynek… prépostját a kanonokokkal együtt Dezső püspök Csanádra költöztette és az ottani székeskáptalan mellé rendelte». (Szentkláray, Temes vármegye története, 271.) Az itebői prépost ugyanis még Dezső püspök halála után 1233-ban a beregi egyességlevélben (Knauz, Mon. Strig. I. 297.) és egy 1239-i oklevélben mint királyi biztos fordul elő (Knauz. id. m. I. 370., Szentkláray, id. m. id. m.). Borovszky (id. m. II. 6.) szerint kétséges, vajjon az utóbbi (1239-iki) oklevélben csanádegyházmegyei itebői prépostról van szó, mert ez oklevél tanusága szerint a komárom vármegyei Analán foganatosít birtokba beiktatást. Azonban az itebői prépost a király környezetében tartózkodhatott, midőn e megbízást kapta. Két évvel később az aradi és a csanádi társaskáptalanok prépostjait is a király, illetve a királyné udvarában találjuk. (Rogerius, Carmen miserabile, cap. 16.)
Az egyházmegye történetében jelentős szerepet játszott ez időben Dezső püspöknek a kancellárságban második utódja,* a Váradi regestrumból már ismert Gottfried aradi prépost. A kancellári tisztet csak 1205–1206-ig, a préposti méltóságot 1223-ig viselte. 1220 körül kiderítetlen okból annyira megneheztelt rá András király, hogy megfosztotta prépostságától és megparancsolta Miklós és Othes ispánoknak és némely «pogányoknak», hogy a prépost és a káptalan javait pusztítsák. Calad fia György 150 juhot hajtott el a prépost jószágáról. A prépost Rómába fordult oltalomért. A szentszék a végső fegyverhez nyúlt és Györgyöt kiközösítette.* György föloldozásáért Rómába ment. Miután épp akkor Gottfried prépost is ott tartózkodott, a pápa a két fél kibékítésével Adorján bíbornokot bízta meg. Ez sikerült is: György a 150 juhot visszaadja és kártérítésül 198 ezüst márkát fizet. Ha fizetni vonakodnék, fölhatalmazza az estergomi érseket, az egri püspököt s az egresi apátot, hogy az aradi prépostot vagy káptalant György egyik birtokába* beiktathassák, és ha még erre sem fizetne, e birtokát örökre foglalják le az aradi egyház számára. Ha György ezt megakadályozná, újra kiközösítendő és a pápához utasítandó. Elhalálozása esetében tartozása fiaira száll át. Kikötötte a prépost még azt is, hogy az egyességnek ne legyen befolyása a Miklós és Othes ispánok és az izmaeliták ellen indított pörére.* A prépost másik ügyét is erélyesen felkarolta Honorius pápa. Meghagyta az esztergomi érseknek,* a veszprémi püspöknek és az egresi apátnak, hogy iparkodjanak a királyt a préposttal kiengesztelni és nyomozzák ki: kik pusztították az aradi egyház javait. A kiküldött bizottság sikerrel járt el a királynál: maga szorgalmazta a szentszéknél a prépost visszabocsátását. III. Honorius eleget tesz a kívánságnak, de szívére köti a királynak az egyház kártalanítását. Ugyanakkor* azt a megbízást adta az esztergomi 103érseknek, a veszprémi püspöknek és az egresi apátnak, hogy ha a király ezt nem teljesítené, ők hajtsák végre azt Miklós és Othes ispánokkal szemben.* Valószínűleg Gottfried prépost bírta rá Jolánta királynét az egyházmegye egyik legtekintélyesebb templomának befejezésére. Henrik latin császár halála (1216) után Konstantinápolyban az egyik párt Jolánta királyné atyját, a másik az ő férjét óhajtotta a latin császári trónra. Ez sarkalta II. Endrét a keresztes hadjárat megindítására. Hadgyűjtés végett a csanádi egyházmegyében, a Maros vidékén is megfordulhatott és egykori kancellárja, Gottfried prépost rávehette Jolántát az évtizedek óta épülő aradi egyház befejezésére. A királyné, talán azért, hogy férje szándékai sikerüljenek, ezt megfogadta. III. Honorius pápa 1224 december 21-én már megköszöni a királynénak a templom felszenteltetését, ami 1224 november 18-án történhetett. E napra esett az egyház védőszentjének, Márton püspöknek ünnepnyolcada és egyúttal Jolánta királyné nevenapja. Valószínű, hogy Mártonnaptól (november 18) Jolánta-napig (november 18) tartottak az ünnepségek, s hogy azokon nemcsak Dezső püspök, hanem a királyné és a király is résztvett; Gottfried prépost azonban már 1223-ban elhúnyt. Utódja 1224-ben István, szintén királyi kancellár. «Reméljük, – írja Jolántához a pápa – hogy az ájtatosság, mely téged amaz egyház felszentelésére buzdított, annak kellő felszerelésére is ösztönözni fog.»* Jolántában, ki oly vallásosan nevelte ugyanoly nevű leányát, hogy a boldogok sorába iktatták, bizonyára nem is hiányzott a jóakarat.*
Közvetlen utódja Péter székesfehérvári prépost. Fejérpataky, id. m. 93–94.
1221-ben.
Cheurevy (Theiner, id. m. I.. 37.). Cheureux (Fejér id. m. III/I. 406.).
Id. h. Földolgozva Karácsonyi, Négy fejezet az aradi prépostság történetéből. Budapesti növendékpapság munkálatai. Budapest, 1881, 100–101.
1222 január 17-én.
1223 április 11-én.
Id. h. 101–102.
Theiner, id. m. I. 52. Karácsonyi, id. h. 92.
Márki, id. m. 89–90.
Dezső püspök idejében erőteljesen kibontakozik a monostorok kiváltsága. Az aradi prépostság is kivétetett a csanádi püspök joghatósága alól. A prépostokat a káptalan választotta és a királyi jóváhagyás után az esztergomi érsek véglegesen megerősítette. A XIII. század elején, Imre király kérésére, a szentszék az esztergomi érsek ezt a jogát megszüntette és elrendelte, hogy ezentúl minden újonnan megválasztott prépost a királyi beleegyezésről tanuskodó levéllel személyesen vagy követ útján a szentszékhez forduljon megerősítés végett, mert a királyi prépostságok, «minden közvetítő nélkül, egyenesen a szentszékhez tartoznak.»* Így történt a szebeni préposti állás betöltése 1212-ben* és a székesfehérvári préposté 1217-ben.* A csanádi egyházmegyében sem történhetett másképpen. A szentszék ama felfogása azonban – hogy az egyház fejét az egyház összes hivatalairól való rendelkezés illeti meg – az aradi prépostság betöltésekor sajátságos helyzetet teremtett. Midőn 1225-ben István aradi prépost zágrábi püspökké lett, III. Honorius pápa udvari káplánját, Capuci Jánost nevezte ki utódjává. A pápa e kinevezésénél arra az álláspontra helyezkedett, hogy azok, akik az egyetemes egyház kormányzati ügyeinek intézésében közreműködnek, az egész egyház területén igényelhetik szolgálatuk jutalmát és mivel az aradi prépostság királyi prépostság, annak adományozása az apostoli szentszékhez, a prépost kijelölése pedig a királyhoz tartozik.* Azonban hangoztatta, hogy ezzel nem akarja a király jogait csorbítani.* Néhány, nappal később még szabatosabban indokolja határozatát. Eszerint «az aradi prépostság királyi lévén, lelkiekben (in spiritualibus) a szentszékhez, az anyagiakban (in temporalibus) a királyhoz tartozik).* Ez a kinevezés a pápai adományozásoknak első ismert esete a csanádi egyházmegyében. A király azonban nem fogadta el a pápa jelöltét, hanem Albertet tette meg aradi prépostnak. Másfél év mulva is csak úgy nyert elintézést ez az ügy, hogy Albert Rómába utazott és ott Capucit – valószínűleg a prépostság jövedelme egy részének átengedésével – lemondásra bírta.*
Fejér, id. m. II. 392.
Fejér, id. m. III/1. 113–114.
U. o. 243. V. ö. Karácsonyi, id. h. 104.
Fejér, id. m. III/II. 50.
Theiner, id. m. I. 62.
Theiner, id. m. I. 63.
Ezt a megegyezést a szentszék 1227 február 12-én megerősítette. (Fejér, id. m. III/II. 102., Theiner, id. m. I. 72.).
1221-től Dezső mint a magyarországi püspöki karnak egyik legtekintélyesebb tagja tűnik fel a királyi oklevelek záradékai ettől az évtől fogva kivétel nélkül közvetlenül a két érsek után említik.*
Szentpétery, id. m. 368., 369., 371., 378., 379., 380., 381., 382., 383., 393., 394, 395., 402., 403., 406., 407., 408., 409., 410., 411., 420., 422., 426., 440., 443. számú oklevelek 122–143. 1. V. ö. a magyarországi főpapok 1223. évi felterjesztését Rómába, melyben, szintén a kalocsai érsek után, első helyet foglal el a püspökök közt. Mon. Vespr. I. p. 59., LXX. sz.
104Eközben ismételten nagy esélyei voltak Dezső püspöknek az esztergomi érsekségre. Püspökelőde, János, a kalocsai, majd esztergomi érseki székre emelkedve, utóbbit két évtizeden át töltötte be (1205–1224). János érsek utóda, Tamás, csak néhány hónapig viselte méltóságát. Utóbbi halála (1224) után az esztergomi káptalan tagjainak egy része Dezsőt, másik része a nyitrai püspököt választotta érsekké. A szentszék erre a két jelölt közül egyiket sem erősítette meg, hanem – miután a kanonokok az érsek személyében nem tudnak megállapodni – följogosítva érezte magát arra, hogy az érsekség betöltéséről maga gondoskodjék. Mégis ezúttal «kegyelemből» megengedte, hogy a káptalan iratának vétele után egy hónapon belül az érsekválasztást megismételhesse.
Azonban Esztergomban ragaszkodtak Dezső püspökhöz. A pótválasztáskor a kanonokok egy része elejtette ugyan jelöltjét, a nyitrai püspököt és Tamás főesperest választotta meg, a másik rész azonban ismét Dezső püspökre adta szavazatát.
A pápa ezt a választást is megsemmisítette. Ebből azonban nem következik, hogy Dezső püspök nem volt kedves embere Rómának. A vonatkozó oklevelekből kitűnik, hogy a szentszék elvi álláspontját védte. Ezért nem fogadta el egyik jelöltet sem, hanem miután a választási iratokból megállapította, hogy kifogás alá esnek, utasította a káptalant, küldje néhány teljeshatalmú tagját Rómába. Az ezekkel folytatott tárgyalásokból a pápa azt a meggyőződést merítette, hogy a káptalan és a király közt fölmerült ellentétet csak úgy szüntetheti meg, ha mindkét jelölt elejtésével egy harmadik főpapot* nevez ki esztergomi érsekké.*
Róbert veszprémi püspököt. V. ö. Ádám Iván, Róbert veszprémi püspök. (Kath. Szemle, 1918, 614., 629.)
Theiner, id. m. 1. 54., 63., 70. Knauz, id. m. 253. és 260. 1., 270., 274., 279. sz. Mon. Vespr. I. k. LXXXVll. V. ö. Fraknói, A magyar királyi kegyúri jog 30–31. Magyarország és a római szentszék, I. 51.
Dezső püspököt azonban ez nem keserítette el. 1223-ban püspöktársaival utasítást kér a szentszéktől mily magatartást tanusítsanak Béla ifjabb királlyal szemben, aki törvényes feleségét eltaszította?* Teljes hévvel fáradozott az országos csapásoktól és belső zavaroktól sujtott egyházmegyéje fölvirágzásán. Utóbbiak nyomása alatt a szentszék is beleegyezett abba, hogy kanonokjai javadalmát az egyházmegye kápolnáinak jövedelmeiből fölsegítse.*
Mon. Vespr. I. p. 59.
Theiner, id. m. I. 70., Fejér, id. m. II. 2. 98–99. Békefi, id. h. Borovszky, id. m. I. 349.
Kisebbíthette Dezső püspök hírnevét Honorius pápa előtt az a körülmény, hogy a maga részére kérte az egyházmegyéjében vert pénz tizedét, jóllehet ez az esztergomi érseket illette meg. Midőn a pápa megtudta az ügyállást, 1221 április 20-án visszavonta a királyhoz Dezső püspök érdekében intézett kérését.* De Honorius utóda, IX. Gergely pápa nagyra becsülte: tőle kért véleményt* a kői (szerémi) püspökség fölállításának kérdésében.*
Fejér, id. m. III. 1., 347., Theiner, id. m. I. 29., Borovszky., id. m. I. 349., Oltványi, id. m. 64.
1229. január 20-án.
Id. m. I. 80.
Dezső püspök még ebben az esztendőben elhúnyt. Egy oklevél szerint püspöki széke ebben az évben üresedésben volt.*
II. András királyoklevele (1229), mellyel a fehérvári káptalan sójárandóságát a szentmártoni apátságnak adományozza, a csanádi püspökséget üresnek mondja. A pannonhalmi Szent Benedek-Rend története, I. 694.
Dezső emberöltőn keresztül kormányozta Szent Gellért egyházát. Életének utolsó szakában, nyolc esztendőn át Magyarországon – a két érsek után – a legrangidősebb püspök. A középkori csanádi püspökök kimagasló alakja. II. András erkölcsileg elsilányult korában, midőn még főpaptársairól, Berthold kalocsai érsekről, Kalán pécsi Elvin váradi püspökről súlyos vádak keringtek, gáncstalan maradt. Egyike volt a tiszteletreméltó jellemeknek, az egyháziasan viselkedő főpásztoroknak.
Nem volt ment korának és társadalmának szenvedélyeitől. Hatalmi túltengésből táplálkozó féltékenységgel őrködött püspöki jogain. Még az apostoli szentszékkel szemben is megakadályozni igyekezett a Szent Péter-egyház exemptióját. Megtagadta az esztergomi érsek tizedszedését Lippán, és a római szentszék előtt elhallgatta, hogy a tizedszedés joga országszerte az esztergomi érseké. 105Azonban az akkori kor gondolkozásmódja megmagyarázza eljárását. Püspökelőde, János kalocsai érsek, már megindította volt a harcot az esztergomi érsek hatalma ellen. Ellenezte, hogy Jób esztergomi érsek a kalocsai egyháztartományban, az ő jelenlétében főpapi áldást osszon, pedig ő maga érseki palásttal, a metropolita kereszt elülhordozásával misézett az esztergomi egyházmegye területén. Midőn* maga lett esztergomi érsekké, utódja a kalocsai érsekségben folytatta ezt a harcot most már ellene.
1205 október 6-án. (Knauz, id. m. I. 180–181., Fejér, id. m. III/I. 23. V. ö. Nogáll László, János esztergomi érsek, Magyar Sion, 1892, 8–31.
Dezső a királyi udvar bizalmi férfia: kancellári, valamint Váradon a király nevében bírói tisztséget viselt; királya püspök korában is környezetébe szólítja és oklevélbe foglaltatja, hogy az ő kérésére gyakorol kegyet.* Kényes természetű pápai megbízatásai viszont azt mutatják, hogy az apostoli szentszéknek kedves embere volt. De nemcsak a király és az egyház fejénél állott kegyben. Bírta az egyházi testületek és a világi alattvalók bizalmát is: ismételten megválasztják az ország első egyházi állására; Pannonhalmán az egyházi és világi pörös felek békebírónak kérik föl. Minthogy a király és a pápa rokonszenve Dezső iránt nem szorítkozott csupán megbecsülésre, hanem jóindulattá fejlődött, ennek, valamint az általános jóhír megszerzéséhez és fenntartásához szükséges lelki finomság és észtehetség nem vitatható el Dezsőtől. Kiváló államférfi és jogtudós; okos és világos fő; az egyházi fegyelem szigorú őre; a földi javak hű sáfára,* papságának sorsát önzetlenül szívén viselő, bőkezű,* széleslátókörű főpap. Főpásztorkodása alatt egyházmegyéjében tekintélyes egyházak és virágzó falvak létesültek, melyek a dicsőség fényét sugározzák rá. Emlékét őrzi a magyar történelem nevezetes okmánya, az aranybulla, a világtörténelmi jelentőségű lateráni zsinaton résztvevők lajstroma és – elmosódott püspöki pecsétje.
Smičiklas, Codex diplomaticus regni Croatiae III. 157.
Erre vall, hogy külön jószágkormányzója volt.
V. ö. az itebői egyház javadalmazását.
JUHÁSZ KÁLMÁN.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
