József szász herczegnek 1857-ben Pernice Lajoshoz, a hallei egyetem akkori kurátorához intézett levele, a melyet Áldásy Antal közölt a Turul hasábjain, valóban nagyérdekü kérdést érint, a mely, noha tulajdonképpen a német közjogba, szorosabban: a régi birodalmi főnemesség jogába, az ugynevezett Privatfürstenrechtbe tartozik, e magyar családtörténeti folyóiratnak olvasói előtt sem lehet közömbös. A Szász-Coburg-Gothai fejedelmi ház amaz ágának, a melynek a többi ággal és a többi szász fejedelmi házzal való egyenjoguságát tagadja a levél irója, magyar főrendi család utolsó leánysarja, Koháry Mária Antónia herczegnő volt az ősanyja; és az az ág maga is viselte sokáig a Coburg nevezethez kapcsoltan a Koháry nevet, tagjai nemcsak a Koháry-vagyon révén magyar nagybirtokosokká, hanem az indigenatus megszerzésével magyar honfiakká lettek, –.egyikük, a ki ma a bolgárok czári trónján ül, ha királyi méltóságának disze nélkül óhajt megjelenni, a Wesselényiek czimével élve, kiknek gazdag örökébe egykor az ő anyai ősei léptek, Murány grófjának mondja magát; sőt ama magyar herczegnő egyik leányunokája éppen a «magyar» főherczegnek, József nádor fiának lett a hitvese. Ez utóbbi tény egymaga érdemes feladattá teszi számunkra, hogy a felvetett kérdéssel foglalkozzunk; mert ha a «Koháryak » – miként József szász herczeg Ferdinánd coburg-gothai herczegnek és Koháry Mária Antóniának ivadékait röviden nevezi – csakugyan nem volnának egyenjoguak, ugy vitássá válhatnék egyszersmind József főherczeg és Klotild coburg-gothai herczegnő házassági frigyének egyenjogusága, tehát az ő leszármazóiknak főherczegi volta is.
Az Áldásy Antal közölte levélből tudjuk, hogy Pernice megbizást kapott a Coburg-Koháry ág egyenjoguságának kimutatására. Áldásy beszámolt arról is, hogy Pernice ily tárgyu dolgozatának nem birt nyomára akadni. Valószinü, hogy Pernice azt a védőiratot el sem készitette. Arra nézve, hogy miért nem felelt meg előkelő megbizói kivánságának, természetesen csak feltevéssel állhatunk elő. Azt gyanitjuk, hogy kutatásai nem vezették el a kivánt eredményhez, hogy ő a Koháryak egyenjoguságát bebizonyithatónak nem látva.
A Privatfürstenrecht tudományának Pernice korabeli állása szerint a Koháryak egyenjoguságát tényleg nem lehetett bebizonyitani. De mi sem állithatjuk megszoritás nélkül, pur et simple, hogy a Koháryak egyenjoguak; hanem csak bizonyos megkülönböztetéssel. A Coburg-Koháry ág egyenjogusága nem minden vonatkozásban, nem feltétlenül áll fenn, hanem csupán némileg szükebb körben. Ámde egyenjoguságának e határaihoz a család csak többé-kevésbbé távoli jövőben, a szász fejedelmi házak esetleges trónöröklési vitáiban fog – ha egyáltalán – elérkezni; idegen fejedelmi házak irányában – és addig a távoli, bizonytalan időpontig a családra nézve is egyedül ez fontos s lényeges – az egyenjogusága teljes értékü.