A MÚLT ÍRÓI
A MÚLT ÍRÓI
Az 1945-öt követő évek irodalmának főbb témáit néhány vezérszóval körül lehet írni. A háború, menekülés, táborokban élés természetszerűen hozta magával, hogy az első könyvek szinte egytől-egyig a hontalanságból és a visszavágyódásból merítették mondanivalóikat; regényekben, cikkekben, versekben a jövőtervezés, légvárépítés keveredett a céltalanság érzésével, s az összeomlott társadalmi rendszer bírálata összefonódott a múlt megszépítésével. Ezek a könyvek csaknem kivétel nélkül mind politizáltak, s ha közülük némelyik mutatott is némi hajlamot a józanabb számvetésre – mint Ölvedy János írása (Levelek a számkivetésből, 1947) vagy Bakó Elemér könyve (Műhely és légió, München 1948) –, legtöbbjüket az emigrációs hivatástudat fölépítésének gondja kötötte le. Ezzel próbálták ellensúlyozni azt a megrázkódtatást, hogy elszakadtak társadalmi helyükről, kiestek szerepükből, elvesztették vagyonukat, rangjukat, és földönfutó sorsra kényszerültek. Újat vagy mást ez az irodalom csak a tematikában nyújtott, egyébként a két háború közötti irodalom konzervatívan "nemzeti" eszme- és stílusvilágához, kisrealizmusához, népiességéhez, irredentizmusához, anekdotikus előadásmódjához kapcsolódott, felelevenítette a hazafias szólamokat és a családi folyóiratok lapos moralizálását, kedélyes-humoros világlátását.
Nyírő József (1889–1953)
Szitnyai Zoltán (1893–1978)
Wass Albert (1908–)
Flórián Tibor (1908–)
Kerecsendi Kis Márton (1917–)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
