Thinsz Géza (1934–)

Full text search

Thinsz Géza (1934–)
Thinsz Géza Budapesten töltötte ifjúságát, 1956 őszén Svédországban telepedett le, az uppsalai egyetemen végezte tanulmányait. 426Stockholmban él, egy svéd kiadóvállalatnál dolgozik. 1960-ban jelent meg Még mindig így című verseskönyve, ezt követték 1964-ben A jó hatványain, 1966-ban Asszonyáldó, 1970-ben Árnyjáték, 1976-ban Határsávok és 1979-ben Vizek távlatai című kötetei, valamennyit a Stockholmi Magyar Intézet, illetve Magyar Könyvkiadó adta ki. Verseiből 1978-ban Konsten att füre dialog címen adott közre svéd nyelvű válogatást. Kiváló műfordító, 1974-ben a budapesti Európa Kiadónál jelent meg Szédítő táj című modern svéd költői antológiája, 1979-ben ugyancsak az Európa Kiadó gondozásában adta ki Tomas Tranströmer verseit. Komoly szerepet tölt be a magyar irodalom svédországi népszerűsítésében: 1966-ban Csatlós Jánossal közösen Moderna ungerska berättare címen jelentetett meg novellaantológiát, 1968-ban Sex ungerska poeter címen hat magyar költő (József Attila, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc) verseit tolmácsolta, 1973-ban Weöres Sándor és Pilinszky János, 1978-ban Illyés Gyula válogatott verseit fordította le.
Könnyed hangú versekkel indult költői pályáján, a köznapi élet eseményeire reflektált, enyhe nosztalgiával idézte fel ifjúságának budapesti emlékeit. Mesterének Kosztolányi Dezsőt választotta, de alighanem tanult Nadányi Zoltántól és Berda Józseftől is: az elsőtől játékos erotikát (Kétszólamú virágének, Eroticon), a másodiktól szelíd életörömöt (Szagok, Egy kétkedő hedonista a gyümölcsöskertben). Formás dalokban számolt be idegen környezetben szerzett érzelmi tapasztalatairól, s ironikus életképekben idézte fel a svéd élet szokatlan tüneményeit. Verseinek tetemes része önéletrajzi hátterű, fanyar humorral eleveníti meg az emigráns írótalálkozók hangulatát (Mikesen innen, Berzsenyin túl), budapesti látogatásait (Kaleidoszkóp), kisebb-nagyobb szerelmi és erotikus kalandjait (Érosz, Jelentés az uszodából). Thinsz Géza iróniával szemléli önmagát, józanul tájékozódik az emigráns létben, derűs hedonizmussal szereti az életet. A hagyományos dalműfajt sikerült megújítania, groteszk szójátékok, sőt szófacsarások révén adott a dalnak újszerű hangzást, rövid prózaversekkel, játékos grammatikával kísérletezett. Költészetének vannak mélyebb húrjai is, amelyeken mintha fájdalmas-borongós nosztalgia zengene. Főleg azokban a versekben, amelyek a tovatűnt budapesti ifjúságra emlékeznek (A lefordíthatatlan város), avagy az eltávozott barátoktól vesznek végső búcsút (Halálhírekben gazdagodó nemzedék).
Költészetének bizonyára legnagyobb élménye az identitáskeresés. Változatlan szellemi izgalommal éli át a svédországi magyar költő, vagy éppen a Budapestre látogató svéd költő helyzetét. Egyformán otthon van a magyar és a svéd kultúrában, identitását éppenséggel e helyzetben találja meg, "kétlaki Thinsz Géza északi szófuvaros" – nevezi meg magát nem minden önirónia nélkül (Összeülnek a bölcsek). Szerepekben valósul meg önismerete, kedvtelve vállalja a látszólag egymásnak ellentmondó helyzeteket, ahogy egy nyilatkozatában kijelenti: "ez a szétdaraboltság az 427ő teljessége". Őszinte érzelmekkel tesz vallomást "kétlakiságáról", kettős érzelmi elkötelezettségéről (Elidegenedett idegen, Anyanyelvi szinten). Svédmagyaros című versében szellemesen juttatja kifejezésre kettős nyelvi öntudatát: "Magyarnak svéd, / svédnek meg magyar: / két országban idegen, / két nyelv pártolt el tőle. / Sajnálod vagy kineveted: / ő továbblengeti, megcsúszik, magával rántja / és keveri-keveri. Svédmagyarul és magyarsvédül."

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT