A teljesség felé
A teljesség felé
A teljesség felé nemcsak Hamvas Béla gondolatainak közvetlen és azonnali hatását tükrözte, hanem azt az előrelendítő és felszabadító erőt is munkába fogta, mellyel tanulmányai Weöres Sándort saját törekvéseinek a korábbiaknál bátrabb kibontakoztatására ösztönözték, ezért szorosan hozzátartozik akkori költészetéhez. De megírásában közreműködött Weöres Sándor pályakezdése óta újra és újra megnyilatkozó szerepjátszó kedve is: a végső igazságokról tanácsokat osztogató bölcs egyike volt a magára vállalt szerepeknek. A kötetet részben erős beleérzőképesség irányította, írásakor Weöres Sándor nagy formaérzékenységgel élte át olyanfajta szövegek hangulatát, mint amilyenekkel Hamvas Béla foglalkozott, s melyekből később az Anthologia humana (1947) című bölcseleti szöveggyűjteményében közölt válogatást. De az empátikus szerepjáték alkalmat adott a költészet változásával összefüggő elméleti, esztétikai nézetek megfogalmazására is.
A kötetnek öt fejezete van ("A forrás", "A kard", "A fészek", "A szárny", "A kristály"), s minden fejezet csaknem aforizmatikusan tömör, rövid fejtegetésekből áll. Vajda Endre azt írta a könyvről, hogy "afféle Vade Mecum, a régi szkolisták és misztikusok hasonló közhasznú írásaira emlékeztet, megszívlelendő igazságok parainézis-szerű gyűjteménye" (Válasz, 1946), s külsőleg csakugyan rokonságot tart régebbi korok ájtatos vagy éppen misztikus irodalmával, a bölcselmi útikönyvekkel és erkölcsi kalauzokkal, amiket már a 16–17. század magyar irodalma is jól ismert. A költőien apodiktikus fogalmazású gondolatok eredeti forrásvidéke pedig keleti filozófiai rendszerekben, a középkor misztikus irányú irodalmában és a modern európai egzisztencializmusban található meg.
"Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést" (Az alapréteg). Ebből az individualizmusellenes álláspontból indult el a könyv gondolatmenete, hogy kitörést hirdessen a művész fejlődését 335akadályozó individualista szemléletből, de az egyéniség kútmélyén nem az ésszerűen kormányzott közösségi cselekvés értelmére talált, hanem egy meditatív irracionalizmus töredékgondolataira lelt, és elutasította a társadalmi megoldás minden lehetőségét és formáját. A könyv a tiszta szemlélődés eszményét és a mindenség tagolatlan és végső lényegében minden mindennel azonos voltát hirdette.
Weöres Sándor nem módszeres filozófus: a könyv elkülöníthető gondolati rétegei nem kiegészítik, hanem ellentételezik egymást. Míg a filozofáló elmélet a reménytelenség komor színeit festette, a belőle származó esztétikai elv a szépség és harmónia uralmát hirdetve arról beszélt, hogy a jelenségvilágnál mélyebben a dolgok diszharmonikus elemei harmóniába rendeződnek, és feltárul a "közös szépség": zavarok csak a felszínen mutatkoznak, belül a világ szép és rendezett.
Esztétikájának eszményítő jellegét fogalmazta meg, amikor kijelentette, hogy "a tudomány és művészet hazája nem a lét, az 'esse', hanem a lehetőség, a 'posse', s ha a létben megnyilvánul, attól a lét lesz gazdagabb". A társadalmi reménytelenséget kifejező filozófiai elmélettel tehát szemben állt az alkotás és alakítás lehetőségét hirdető esztétika. A kötet filozófiai tanítása kétségbe vonta az ember társadalmi megváltozásának lehetőségét, de a benne működő esztétikai elv a művészetet mindenestül a "posse", a lehetőségek területére helyezte át. A létezés nélküli lehetőségek elvont esztétikája megint kétarcú volt: egyrészt elválasztotta a művészetet a valóságtól, másrészt viszont szembefordult a dekadencia művészetszemléletével is, mely beletörődve az élet adott állapotába a lehetőségeket tagadja meg és a művészet alakító értelmét veti el.
Az individualizmuson túli individuum, a személyiség fölötti emberi lét Weöres Sándornál már korábban is megjelenő gondolata a kozmikus harmónia eszméjében vált esztétikai mértékké, és benne fogalmazódott meg az élményköltészettel való szakítás. A "közös szépség" elve nem leleplező irodalomhoz, hanem eszményítő irodalomhoz vezetett, a mesés képzelet és tündéri varázslat hol mítoszi sodrású, hol lebegő, játékos, áttetsző költészetét támogatta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
