A NYUGAT ELSŐ NEMZEDÉKE
151A NYUGAT ELSŐ NEMZEDÉKE
Az 1908-ban induló, majd Babits Mihály halála után Magyar Csillag néven működő Nyugat a kor legtekintélyesebb irodalmi folyóirata volt, a modern irodalmi törekvések egyik otthonaként, melyben a század magyar irodalmának legjelesebbjei jelentkeztek rendszeresen. Nem véletlen, hogy a felszabadulás után rögtön felmerült annak a gondolata, hogy folytatni kellene a lapot, s erre jórészt azért nem került sor, mert a Magyarok átvette a szerepét.
Azok a költők és írók, akik a Nyugatnak kezdettől munkatársai voltak, s akiket a köztudat a "nagy nemzedék"-ként tart számon, jórészt nem érték már meg a felszabadulást. De néhányan – mint Füst Milán, Gellért Oszkár és Szép Ernő – még életben voltak, s jelenlétükkel, műveikkel jelképezték a Nyugat szellemiségének folytonosságát. E gondolatot erősítette az a tény is, hogy a felszabadulás után néhány évig tovább működött a Nyugat-kiadó a koalíciós időben, és 1948-ig kiosztották a Baumgarten-díjakat is.
A "nagy nemzedék" még élő tagjai jelentős tekintélynek örvendtek az irodalom berkeiben. Füst Milán például töretlen alkotókedvvel lépett az új korszakba, néhány darabbal gazdagítva rendkívüli hatású versvilágát, Gellért Oszkár pedig, aki a felszabadulás előtt elsősorban merész hangú szerelmi verseivel keltett nagy hatást, új irányba tájékozódott. Szép Ernő egészségi állapota rendkívül megrendült a háború éveiben, de ő is megjelentetett még új művet. Az irodalomtudományi kutatás több-kevesebb biztonsággal kimutatta már, hogy a Nyugat nagy nemzedéke korántsem volt egységes, hogy Füst Milán különálló jelenség, s hogy Szép Ernő sem annyira Ady és Babits kezdeményeihez kapcsolódott, hanem inkább a századforduló lírájához; formavilágának újszerű kísérletei, elsősorban sajátos rímelése azonban termékenyítően hatott a következő költőnemzedékekre.
A Nyugat lírai örökségét a felszabadulás után sem lehetett egyértelműen a "befejezett múlt"-hoz sorolni, Sőtér István nagyhatású antológiája, a Négy nemzedék (1948) is a hőskor még élő képviselőivel indult, azt bizonyítva, hogy jelen és múlt számtalan szállal kötődik egybe, s a líra pillanatnyi állapotát nem lehet megérteni és magyarázni a korábbi kezdemények nélkül. Ezért lett a korszakforduló után is termékenyítő hagyomány Füst Milán újító merészsége, Gellért Oszkár szabálytalan változatossága és Szép Ernő "megtévesztő érzelmesség"-e. Abban az önvizsgálatban, mely a felszabadulást követő első években jellemezte a magyar lírát, az "apátlanság" – ez a kifejezés Sőtér István és Vas István írásaiban is felbukkant – érzését némiképp csökkentette a hagyomány letéteményeseinek jelenléte, kik működésükkel is bizonyították a múlt folytathatóságát és értékeit.
FÜST MILÁN (1888–1967) (KIS PINTÉR IMRE)
Gellért Oszkár (RÓNAY LÁSZLÓ)
Szép Ernő (1884–1953) (RÓNAY LÁSZLÓ)
GELLÉRT OSZKÁR
SZÉP ERNŐ
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
